Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően megnyugtató módon tudta biztosítani Nagykanizsa vízigényét, így a helyi vízmű telepeket később leállították. A jelentős mennyiségű többlet vízmennyiség lehetővé tette a város elosztó hálózatának bővítését és a külterületi városrészeknek az ellátásba való bekapcsolását. A vízbázishoz, illetve a városi rendszerhez kapcsolódva térségi vízmű épült ki az 1980-90-es évek folyamán, mely Nagykanizsán kívül 32 település vízellátását szolgálja. Zalaegerszeg A város vízellátásának rohamos fejlődése az 1960-as évtizedben indult meg, az akkor alakult önálló Víz és Csatornamű Vállalat közreműködésével, mely abban az időszakban főként építési tevékenységet végzett. A vízmű telepen 11 mélyfúrású kutat mélyítettek, térszíni tároló és gépház készült, megépült a gógánhegyi 2 x 1000 m3-es medence és az évtized végéig 49 km csőhálózat. A vízmű fejlesztése az 1970-es években tovább folytatódott újabb 15 db kút fúrásával, medencék és átemelő telepek építésével, zónák kialakításával és a hálózat 65 km-es bővítésével. Zalaegerszeget ellátó kutak többségének vize agresszív, gázos és magas a vastartalma. Ez gondokat okozott az üzemeltetésben és jelentős mértékben károsította a hálózatot, a szerelvényeket. A nyersvíz gáz és vastartalmát eltávolító 22 ezer m3/nap kapacitású zártszűrős technológiával működő vastalanító berendezés 1970-ben készült el és állt üzembe. Az üzemeltető vállalat központi telephelyének építése 1973-ban fejeződött be. A városi vízmű intenzív fejlesztésének folyamata 1990-ig tartott. További 13 db kút, átemelők és medencék épültek. A hálózat hosszának növekedése az 1980-as évtizedben volt a legnagyobb mértékű, 81 km új csővezetéket helyeztek üzembe. A hálózat teljes hossza 220 km, a 18 db tároló térfogata pedig több mint 10 ezer m3. 1996. január elsejével Észak-zalai Víz- és Csatornamű Rt. néven zárt körű részvénytársasággá alakult a vállalat. A társaság 157 önkormányzat tulajdona, a jegyzett tőke 500 millió forint, a kibocsátott részvények száma ötezer. A részvénytársaság a központi telephelyen, 2000. májusában, átadták az új ügyfélszolgálati irodát a Zalavíz Rt. központi laboratóriuma, pedig ez év tavaszán a Nemzeti Akkreditáló Testülettől megkapta az akkreditált státuszt. A Zalavíz RT. 2000. évi közgyűlésén döntés született a va- gyonrendezés szükségességéről: az önkormányzati törzsvagyon részét képező víziközmű vagyon teljes körű felmérése alapján a költségvetési számviteli előírásai szerint 2001. december 31.-től az önkormányzatok mérlegében kell kimutatni. A Zalavíz RT-nél a vagyonrendezés lezárult. Az önkormányzati törzsvagyon részét képező víziközmű vagyon teljes körű felmérése, átadása, az üzemeltetésre voA zalaegerszegi víztorony építése 199
