Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Ivóvízüzem madártávlatból natkozó szerződések megkötése befejeződött. 2001. június 1-jétől új, korszerűbb díjbeszedési rendszer lépett életbe. A számlát és a csekket is postán kapják meg a fogyasztók (felváltva a díjbeszedőket). A társaságnál a 2001-2004 között hat sikeres pályázatról lehet beszámolni. Ezek közül legnagyobb egy Zalaegerszeg város vezetésével együttműködve, 42 önkormányzat társulásával pályázott szennyvízfejlesztési program, amelynek 75 %-át az EU Kohéziós Alapja finanszírozza. A 12.219 MFt.-os projekt befejezése 2008-ban várható. 2005 augusztus 1-jén átadták az új zalaegerszegi ügyfélszolgálati irodát, novemberben, pedig az új központi telephely épületegyüttesét. Az ivóvíz üzem területén épített három önálló épületből álló új telephely összesen kb. 1750 négyzetméter fedett területén raktárak, irodák, garázsok, műhelyek és a kiszolgáló szociális helyiségek kaptak helyet. Ivóvíz szolgáltatás 2005-ben • A víztermelés nagyrészt mélyfúrású kutakból történik, a nyersvíz jelentős részét kezelni kell vas- és mangánta- lanítás, gáztalanítás és fertőtlenítés céljából. • A vízmű víztermelő kapacitása: 46 ezer m3/nap. • Az értékesített ivóvíz 2005-ben: 6110 ezer m3 • Az ivóvíz hálózat hossza: 942km, ellátottság 100 %. • A közműves ivóvízellátásban részesülő lakosság száma: 124 településen 16 ezer fő. 2006-ban a Zalavíz ZRt. Családbarát munkahely oklevelet kapott. Lenti vízmüvének kiépítése A városban az első vezetékes vízszolgáltatás a honvédségi lakótelep megépítésével együtt indult 1963-ban. Ekkor fúrták az első kutat és építették a 100 m3-es hidroglóbuszt. A vízmű társulat 1964-ben alakult meg és ebben az évben készültek a vízmű tervei is. A vízigények biztosítását a HM és AKÖV telepek kútjainak (I. és II.) bekapcsolásával tervezték megoldani. Ezek vízadó képessége azonban már a tervezés időpontjában is csak a pillanatnyi igényeket elégítette ki. A vízhiány megszüntetésére 1972-ben fúrták meg a III. számú kutat és a bekapcsolták a város vízellátásába az 1955-ben fúrt lentihegyi kutat is. Ugyancsak akkor épült meg a 2 x 250 m3-es magaslati tárolómedence. Az elosztóhálózat az igények növekedése miatt erőteljesen bővült évtizedenként 12-16 km-el, hossza az 1990-es évtized végén 52 km volt. 1974-ben újabb kút bekapcsolására volt szükség, így összesen 9 db kút üzemel. Mohács vízmüvének kiépítése A település lakossága ásott kutakból és a Dunából szerezte be évszázadokon át az ivóvízszükségletét. Évente visszatérő jelenség volt a tífuszjárvány fellépése. 1924. után 36 fúrt kút létesült, a magas vas és mangántartalom miatt ezek vize sem volt alkalmas a közvetlen fogyasztásra. 1944-ben a város Jenyei völgyből való ellátására terv készült, a megvalósítást azonban a világháború és az azt követő ínséges időszak megakadályozta. A vízmű megvalósításának gondolata 1963-ban merült fel ismét, amikor magalakult a vízmű társulat. A tervezés időszakában ellentétes volt a tervezők (előbb MÉLYÉPTERV, majd VIZITERV) és a Társulat álláspontja a vízbeszerzést illetően. A Társulat vezetői a Jenyei völgyben létesítendő kutakból, a tervező irodák szakemberei a Duna parton kialakított víztermelő telepről gondolták a város ellátását biztosítani. Mivel mindkét elgondolás szerint a víz észak felől érkezik a városba, a Társulat megindította a városi csőhálózat kiépítését 1965-ben, mely a következő években ütemesen haladt. A Társulat vezetői nem akartak vízkezeléssel (vas- mangántalanítás) működő vízmüvet létesíteni, így 1965- ben megindították a karsztvíz beszerzésére irányuló kutatást, fúrásokat a várostól északnyugatra fekvő Jenyei völgyben. Több kút létesült, melyek közül többet a termelésbe kapcsoltak, több azonban meddőnek bizonyult. Az 1965. évi árvíz fordulatot jelentett a városi vízmű kiépítésében. Az árvíz által megfertőzött ásott és fúrt kutak a vízellátást kritikus helyzetbe hozták. A probléma gyors megoldására az egyedüli lehetőség a Jenyei völgyi karsztvíz kitermelése és a városba juttatása volt. így ott a Mecseki Ércbánya Vállalat két kutat (1. és 2. kút) mélyített és 5 km hosszú, NA 200-as vezetéken keresztül a termelt vizet 1966. júniusában a városba juttatták. A következő években folytatódott a Jenyei és a Csele patak völgyében a vízkutatás, feltárás. Ennek során 1966-74 között 8 db kutat kapcsoltak be a vízellátásba. Megépült a vízbázis kútjait a városi hálózattal összekötő második 6 km hosszú, NA 300-as fővezeték, az 500 m3-es víztorony és 200
