Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően liárd forintnyi ivóvízminőség javító pályázatot nyert Dombóvár Városa, amelynek keretében 2007 májusáig a 2 fő víztermelő telephelyen teljes körű víztisztítási technológia épül ki. Ezzel megoldódik a több évtizedes vízminőségi probléma, amelyet a vas, a mangán, és az ammónia okozott. Az utóbbi évek fejlesztéseihez kapcsolódóan teljes körűvé válik a számítógépes folyamatirányító rendszer, amelynek fontos része a vízminőségi és üzemviteli monitoring rendszer is. A dombóvári V számú vízműtelep látképe UV fertőtlenítő berendezés Siófok 1950-ben még nem indult meg a balatoni üdülőkörzet erőteljes fejlődése. A siófoki vízmű bővítésére is csupán a vízmű telep és a víztorony között épült, NA 200-as vezeték és a gépházba szereltek fel új szivattyút. A település és a fogyasztók lassú ütemű növekedése miatt az 1950-es években néhány km-el bővült csak a hálózat, a víztisztító telep kapacitását levegőztető és újabb derítő, vegyszeradagoló és tisztavíz medence építésével 1955-1956 folyamán 400 m3/nap-re növelték. 1963-ban megépült az 500 m3-es széplaki víztorony. A nagyarányú fejlődés a 1960-as években indult meg. Az Az V számú vízműtelep víztároló medencéi egyre növekvő nyári vízigények kielégítésére 1968-ban hozzákezdtek a délkelet balatoni regionális rendszer kialakításához. Ennek első nagyobb létesítménye az akkor 12,5 ezer m3/nap kapacitásra kiépített széplaki felszíni vízmű volt.150 A regionális rendszerrel más fejezet foglalkozik. Marcali A Somogy megyei kisvárosban 1971-ben indult mag a vezetékes vízszolgáltatás. A vízművet rétegvízre telepített mélyfúrású kutak táplálták, melyek 100 m3 -es térszíni medencébe továbbították a vizet. Itt Dobsza-rendszerű gáztalanítón keresztül távolították el a metántartalmat. A medencéből szivattyútelep nyomta a vizet a hálózatba és a 400 m3-es magaslati tárolómedencébe. 1978-ban újabb 300 méter mély, az előbbiekkel azonos rendszerben termelő kúttal fejlesztették a vízmüvet, melynek kapacitása akkor 1480 m3/nap volt. A Nyugat-balatoni Regionális Vízellátó Rendszer kiépítése lehetővé tette a város 15 km hosszú NA 300-as távvezetéken, 1000 m3-es fogadómedencén és átemelő telepen keresztüli csatlakozását a rendszerhez, ezt 1983-ban valósították meg. A regionális műhöz való csatlakozással a város 197
