Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően 1969-ben ideiglenes jelleggel üzembe helyezték a Szombathely és Kőszeg között épített Gyöngyösfalui vízmű déli 5 kútját, melyekből a búvárszivattyúk közvetlenül a hálózatra dolgoztak. A vízmű telep végső kiépítésében, 1972-ben további 5 kúttal bővítve 3 000 m3/nap mennyiséget szolgáltatott a telepen létesített vas és mangántalanítón, átemelő szivattyútelepen keresztül a 2 x 500 m3-es magas-tárolóba, majd innen gravitációsan a városi hálózatba. A vízmű telep Szombathelyen kívül Kőszeg részére is szolgáltat vizet. Ezekben az években a délkeleti Sárdéri vízmű, az északi Gyöngyösfalui vízmű építésén kívül a várostól délnyugatra az Ujperinti vízmű építése is megkezdődött. A 4.000 írü/nap kapacitású vízmű telep 10 mélyfúrású kúttal, NA 300-as távvezetéken keresztül 1973-tól kapcsolódik közvetlenül a városi hálózathoz. A Szombathelyi Vízmű 1973-ban ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ekkor kapacitása 21,4 ezer m3/nap, a csőhálózat hossza 189 km volt. Az évfordulót követően további jelentős fejlesztési munkák indultak el nem csak a város, de a hozzá kapcsolódó 31 település, valamint vízátadással Kőszeg és a környező 4 község ellátását szolgáló Szombathely Térségi Vízmű kialakítására. Ebben az időszakban, az 1970-es évek folyamán épült meg a város vízhálózatának gerincét képező 8 km hosszú, NA 500-as fővezeték a Sárdéri vízmű telep és az ugyancsak ekkor készült 2 x 2.500 m3-es parkerdei magaslati tárolómedencék között. A víztermelő kapacitás a Sárdéri vízműtől keletre fekvő Ke- nézi vízmű telep két ütemben történt kiépítésével növekedett. A Kenéz-Pecöl-Vasszécsény és Balogunyom községek határában lemélyített 37 db kútból termelt víz négy gyűjtő- vezetéken keresztül jut el a 20 ezer m3/nap kapacitású fekvő zártszűrős vas és mangántalanítóba, illetve az 500 m3-es medencébe. Innen a szivattyútelep gépei 2 db 11 km hosz- szú, NA 400-as vezetéken keresztül továbbítják a vizet a Sárdéri vízmű alacsony színtű medencéibe, ahonnan az ott kitermelt mennyiséggel együtt jut tovább a térségi rendszerbe. Az 1980-as években, az NA 500-as ac. gerincvezetékből leágazva fektették le a lakótelepek és a területi rendszer nagy átmérőjű vezetékeit, melyek a kiegyensúlyozott ellátást biztosítják. Szombathely és térsége vízellátó rendszere hálózatának hossza 546 km, a telepeken belüli csővezeték 45 km, a víztermelő kapacitás 41 ezer m3/nap. Az irányító központ a Sárdéri vízmű telepen működik. Kőszeg A várostól 1,8 km-re lévő János forrás vizének a városba vezetésével 1949-ben megindult közműves vízellátás bővítésére az 1950-es években négy 16-25 méter mély akna kutat kapcsoltak a vízmű hálózathoz. A Rőtvölgyi vízmüvet 1968ban helyezték üzembe. Az 5 db nagyátmérőjű csőkútból nagyon magas vastartalmú vizet levegőztetés, ülepítés és szűrés után nyomják a hálózatba. A helyi vízbázisokból termelt 1670 m3/nap mennyiség az igényeket nem tudta fedezni, így került sor 1969 után a gyöngyösfalui víztermelő teleppel, illetve a szombathelyi vízellátó rendszerrel való összeköttetés kiépítésére. A város megfelelő ellátását a Szombathely Térségi Vízművel való kapcsolódás teremtette meg. Kőszegnél kell megemlíteni az 1959. évi vérhas-járványt, amelyet hordóban szállított patakvíz okozott. A vizet az egyik intézet tanulói mosdás helyett ivásra is használták, s innen származott a járvány. Nyugat-dunántúl kisebb városi vízmüveinek kiépítése Vas és Győr-Sopron megye kisvárosai, illetve abban az időben Sárvár kivételével nagyközségei vezetékes vízellátása 1963-68 között valósult meg, helyesebben a vízművek építése akkor kezdődött. Celldömölk vízmüvét 1963-ban helyezték üzembe. A szükséges vízmennyiséget kezdetben a vízmű telepen létesített 3 db mélyfúrású kút szolgáltatta, az 1970-es években további két kút bekapcsolásával bővült a vízmű. Az egyenletes nyomást 200 m3-es acélszerkezetű víztorony biztosítja. Körmenden 1964-ben épült meg a vízmű, melyet akkor 3 db mélyfúrású kút táplált, a hálózathoz kapcsolt 100 m3-es hidroglóbusz segítségével. A várossá vált település fejlődése megkövetelte a vízellátó rendszer bővítését. 1971-ben megépült a 600 m3-es vasbeton víztorony, majd az 1970-es években további 11 db mélyfúrású kút létesült, melyek a vízmű telepi 2 x 500 m3-es térszíni medencére dolgoznak, innen a gépház szivattyúi látják el a hálózatot. A vízműhöz az 1980-as években 3 falu csatlakozását is kiépítették. Vasváron a közműves vízszolgáltatás 1966-ban indult meg 2 db mélyfúrású kút bekapcsolásával. A kutak búvárszivattyúi vastalanítón keresztül emelik a vizet a 125 m3-es alacsony tárolóba. Innen a hálózatot az átemelő telep szivattyúi táplálják. Folyamatos bővítések után 1983-ban alakult ki a jelenlegi kapacitással két lépcsőben termelő városi vízmű, melyhez három község csatlakozik. Csepreg vízműve ugyancsak 1964-ben készült el. Az 5 mélyfúrású kúttal kialakított vízbázisa négy további település ellátását is lehetővé teszi. A víz vastalanítását Fermasicc rendszerű berendezéssel oldják meg. Az ellennyomást 2 x 50 m3-es tárolómedence biztosítja. Szentgotthárd vízmüvét 1964-65-ben építették, az üzembe helyezésre 1966-ban került sor. Az első években egy kút 177
