Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően se miatt újabb két kút létesítésére, és háromnak melléfúrásos rekonstrukciójára volt szükség. A vízmű telep folyamatos bővítésének kiváltó oka volt, hogy az 1970-es, 1980-as években Kalocsa vonzáskörzetében sorra alakultak a vízmű társulatok és épültek a községi vízművek. Ezek ellátását helyi mélyfúrású kutakból kívánták biztosítani, de megfelelő vízadó réteg hiányában, vagy minőségi okokból ez nem volt lehetséges. A megoldást a barákai vízbázis és a kalocsai rendszer fokozatos, kistérségi rendszerré való kiépítése jelentette. A 15 ezer m3/nap teljesítményű vízmű Kalocsa városán kívül 14 további település számára szolgáltat vizet. Az eredeti negyvenszállási 7 db kút felújítása is megtörtént, ezek csúcsidőben kisegítő termelő telepként működnek. Kalocsa város és a hozzá kapcsolt települések kistérségi vízműve 43 ezer lakos vízellátását biztosítja 350 km hosszú csőhálózaton keresztül. Baja Bár a városi vízmű építésének gondolata már 1933-ban felmerült, a korszerű közműves vízellátás megvalósítására több évtizedet kellett várni. Házi vízellátó művek több helyen is működtek már az 1950-es években. Ezek azonban csak egy-egy intézmény, ipari üzem, a MÁV állomás és a szűkebb környezetükben lévő néhány lakóépület ellátására szolgáltak. Nem minősíthető közüzemi vízműnek az 1963- ban üzembe helyezett, az akkori KISZ lakótelepet ellátó hidroforos rendszer sem. A ma már a városhoz tatozó Bajaszentistvánon 1964-66 között készült egy kúttal és hid- roglóbusszal üzemelő törpe vízmű, melyet később a magas-tárolót kikapcsolva, a városi rendszerhez kötöttek. A város közműves vízellátásának kiépítése 1966-ban indult meg. Ekkor a Duna parton készült el az 5 db parti szűrésű kútból álló kútsor, vízmű telep, NA 400-as gerincvezeték, az 1000 m3-es vasbeton víztorony és 13 km hosszú elosztó- vezeték. Az új vízmű 1970-ben állt üzembe. Ettől az időponttól kezdve gyors ütemben növekedett az elosztóhálózat különösen 1974 után, amikor a megalakult vízmű társulat irányította a munkákat. Az 1970-es évek végén - az igények növekedése miatt - a víztermelő kapacitás bővítésére is sor került további kutak mélyítésével és a fekvő zárt szűrőkkel kialakított vas és mangántalanító berendezés építésével. Az új, illetve bővített, korszerűsített vízmüvet 1981-ben helyezték üzembe. A fejlesztés azonban tovább folytatódott, 1985-ben már 16 db parti-szűrésű kút üzemelt, a módosított technológiájú vízkezelő mű teljesítménye is bővült, 1200 m3-es térszíni tároló épült. A kezdeti 5000 m3/nap kapacitás 20 ezer m3/nap- re növekedett. Újabb (3 db NA 300-as) gerinc és fővezetékek épültek és ezekhez kapcsolódva az elosztóhálózat A bajai víztorony építése hossza 200 km-re növekedett biztosítva a város valamennyi utcájának az ellátó rendszerbe való kapcsolását. Bácsalmás A közműves vízellátás kialakítása 1960-ban 2 db 140 méter mély kút fúrásával kezdődött. Az akkor még község státuszú településen a kutakhoz hidroforos nyomórendszerrel 2,5 km hosszú hálózat kapcsolódott. Az első vízjogi üzemeltetői engedély 1970-ben fürdő üzemeltetésre szólt, a vízműre vonatkozó csak 1979-ben kelt, amikor már négy kút és a 100 m3-es hidroglóbusz is üzemelt. A víz minden különösebb kezelés nélkül jutott a hálózatba. A következő években a vízmű gyorsan fejlődött. További három kutat fúrtak, Bajáról a 2 db kísérleti fekvőtartályos vasta- lanító Bácsalmásra került és 1985-ben kezdte meg működését, majd az évtized vévén megépült a 700 m3-es Superstat típusú magas-tároló is. A vízmű kapacitása (vízkezeléssel) 5200 m3/nap-re, a hálózat hossza 45 km-re növekedett. Az arzénmentesítési program Bácsalmást is érintette. A végleges klóroxidációval, nyomás alatti gyorsszűrővel működő vas és arzéneltávolító berendezés 1991-ben lépett üzembe. 161
