Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően dencék mellett 1000 m:,-es tároló készült, növelték az átemelő szivattyútelep teljesítményét is, megépült továbbá az ipartelepi medencék és a város közötti második, NA 300-as fővezeték. Százhalombattán újabb lakótelepek létesültek, ezek kiszolgálására a hálózat jelentős mértékű bővítése is sorra került. Dunaújváros vízmüvének fejlesztése Az 1954. évi megtorpanás után 1957-ben a város fejlődése újból beindult és felgyorsult, így az ivóvíz ellátási problémák újból jelentkeztek. 1958-ban elkészült ugyan a Szalki- szigeten a III. számú csápos kút, a kapacitás növekedés azonban csak a meglévő kutak erőltetett igénybevételének visszafogását eredményezte, a nagyobb számú lakosság csak az 5 évvel korábbi átlag mennyiséget kapta. A vízszolgáltatás mennyiségének növelésére felmerült a Vasmű ipari vízmüvéből átvett víz tisztítása. Ezt a lehetőséget azonban kizárta az 1964. február 24-én történt part- csuszamlás, mely súlyos károkat okozott az ipari vízellátó rendszerben. Egy év múlva májusban az előbbinél nagyobb méretű talajcsúszás történt, mely teljesen elpusztította a város egyik ivóvíz főnyomó csövét. Az ellátás biztonsága érdekében két hónap alatt készült el a felszínen vezetett "ideiglenes” főnyomócső, mely 10 évig üzemelt. A part stabilizálásának munkálataival együtt került sor a harmadik főnyomócső fektetésére. Mivel az ipari vízműhöz csatlakozó tisztítómű megvalósítása lehetetlenné vált, a növekvő ivóvízigény biztosítására más megoldást kellett keresni. Felmerült a Szalki-szigeten kialakítandó felszíni vízmű gondolata is. Ezt azonban elvetették és a Dunaújvárostól 33 km-re lévő, jó minőségű Ercsi kavicsterasz hasznosításával kívánták megoldani a város távlati vízellátását. Az Ercsiből származó víz Dunaújvárosba való érkezésére azonban még 13 évet kellett várni. 1966-ban készült el a IV. számú, majd 1970-ben az V. számú csápos kút a Szalki- szigeten. Ezzel azonban a további bővítési lehetőség megszűnt. A város az 1970-es években tovább fejlődött, 1975- ben a lakosság száma elérte az 50 ezer főt. Új lakókörzetek kialakítására nem volt elégséges terület, így magas házak épültek. Ezekben aszükséges nyomást a meglévő víztorony nem tudta biztosítani, ezért magasnyomású övezetet alakítottak ki, új 2000 rcü-es víztorony építésével, melyet 1972- ben helyeztek üzembe. 1974-ben a víztermelés fokozására a Szalki-szigeten a DRV közreműködésével talajvízdúsító művet telepítettek. 1978- ban az Ercsi Regionális Vízmű üzembe helyezésével megoldódott Dunaújváros vízellátási gondja. A vízmű 45 ezer mV nap vizet képes szállítani, de a város ennek csak egy részét használja fel. A nagynyomású rendszer kiépítésekor a csúszásveszélyes talajban biztonsági szempontból bevezették a közmű-folyósós rendszert (KAF). Az alagút folyosóban a víz, szennyvíz, távhő vezetékeken kívül az elektromos, telefon, TV és más jelzőkábelek is elhelyezést nyertek. A vízellátás helyzetének javulása lehetővé tette a kertvárosi jellegű Újtelep közműves ellátását is, így 1979-ben magvalósult a város teljes (99%) ellátása. A 92 km hosszú vízvezeték a város minden utcáját behálózza. Dunaföldvár vízmüvének kiépítése Dunaföldvár vezetékes ivóvíz ellátásának kezdete az 1956- ban fúrt kút létesítéséhez köthető. A kúthoz a belvárosra kiterjedő elosztó hálózat kapcsolódott. A vízi közmű társulat az 1960-as évek végén szerveződött és akkor indult meg a település egész területére kiterjedő vízmű kiépítése. Első lépésként a jó minőségű rétegvíz kitermelésére három kutat fúrtak, melyekből a búvárszivattyúk közvetlenül táplálták a hálózatot. A későbbi évek során alakult ki a vízellátás jelenlegi formája. A város vízellátását két kúttelep biztosítja 7 db mélyfúrású kúttal. A 2 x 500 m3-es magaslati tárolót NA 300-as fővezeték táplálja. A városban korábban egy nyomásövezet működött, a közelmúltban azonban megépült a nyomásfokozó berendezésen keresztül ellátott felső nyomászóna. A 4200 m3/nap kapacitású vízmű a 70 km hosszú hálózaton keresztül a lakások 96%-át látja el. Solt vízmüvének kiépítése A Duna középső folyásának bal partján elterülő település nagyobb része a hajdani folyami hordalékkal feltöltött lapályon, kisebb része a löszhegységek maradványán az ún. Meleghegyen alakult ki. A közműves vízellátás kiépítése előtt a lakosságot ásott kutak szolgálták ki, bár 1900-ban mélyfúrású kút létesült, melyet később további 11 db követett. Idővel, a lakosság komfort igényének növekedésével cső-kutakra és ásott kutakra telepített házi vízellátó berendezések készültek. A vezetékes vízellátás a Meleghegyi településen 1960-ban kezdődött meg, egy 21 méter mély kút és a hozzá tartozó nyílt rendszerű vastalanító építésével. A hálózat nyomását 50 m3-es víztorony biztosította, illetve biztosítja. A ta151
