Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően méltatta az Érdekes Újság Az érdi arany című, a kor újságíró-stílusát jól tükröző cikkében: "Megálltak ott, ahol a víz kifolyik a mocsaras árokba. Kápolnay a vízre mutatott.- Látja az elvtárs, mi folyik ott?- Víz - felelte a mérnök meglepetten. - Nem víz ez - felelte a doktor -, hanem arany! És mi hagyjuk, hogy elfolyjon. Meg sem isszuk és kertjeinket sem öntözzük vele. Beszélgetésük végén a két férfi elhatározta, hogy véget vetnek ennek az állapotnak és Érd lakosságát ellátják vízzel. (...) Feltérképezték a víznyerő helyeket és bebizonyították, hogy igazuk van. A forrás vize olyan nagy mennyiségű, hogy az egész falut el tudja látni. Az elképzelés mégsem valósult meg, a meg nem értés és gáncsoskodás miatt." 1958-ban megalakult - az országban másodikként - a vízmű társulat és széleskörű összefogással az érintett lakosság, jogi személyek, vállalatok, költségvetési intézmények és az állam anyagi hozzájárulásával indult a vízmű beruházás és épült folyamatosan 1985-ig. Ez a vízmű társulat ma is működik, és építő tevékenységgel foglalkozik. A feszítő vízigények kielégítésére a társulati program megvalósítása kezdetén az elosztó vízhálózat építésére helyezett nagy hangsúlyt és az építés után szakaszosan üzembe is helyezte, illetve végezte az üzemeltetést is. Hiányzott a város egészét figyelembe vevő átfogó terv, ezért a helyzet az 1970-es évek közepére elviselhetetlen vízhiányok jelentkeztek. Ekkor a Pest megyei Víz- és Csatornamű vállalat vette át a vízmű üzemeltetését és kezdődött meg a vízmű főműveinek - ellennyomó medencék, szivaty- tyú gépházak, fővezetékek, további kutak - építése. Ezek az 1980-ig tartó fejlesztések sem tudtak lépést tartani a város és a környező települések egyre növekvő népességének vízigényével. A városban a Duna parti Ofaluban (itt található az ország egyik törökkori emléke, a minaret és a Parkváros területén beinduló építkezések miatt ezek ellátása érdekében és a helyi vízkészletek szűkössége a teljes térség regionális vízellátásának megoldását igényelték. A VIZITERV tervei alapján 1985-ig épültek ki a ma is működő létesítmények, mégpedig a hosszú távú megoldás igényével. Ma már látható, hogy a népesség növekedése a gazdaság a települések intenzív fejlődése a fejlesztés folytatását igényelték. 1985-re épült meg állami beruházásban a Csepel szigetről a fővárosi Vízművek vízellátó rendszeréhez kapcsolódó Duna alatti átvezetés. E két, 500 mm-es csővezeték 35 ezer m3/nap ivóvíz átvételét tenné lehetővé, de a nyomó oldali szivattyúk jelenleg csak napi 24-27 ezer m3 vizet adnak át a csúcsidőszakokban Érd térsége számára. E mellett megépült a Dunaparti Vízműtelep és az I. nyomásövezet ellennyomó medencéi között a 600 mm keresztmetszetű távvezeték, kiépült a III. és IV. nyomóövezet és eljutott a víz Törökbálintra, valamint Budaörs üdülőterületének számító Törökugratóig. A rendszerváltással az állami tulajdonú vízmű-létesítmények az önkormányzatok tulajdonába kerültek, ami a fejlesztések leállását is jelentette egyúttal. 1993 után a térségbe települő ipari, kereskedelmi és egyéb gazdálkodó szervezetek fejlesztési hozzájárulásaiból az üzemeltető Érd- és Térsége Víziközmű (ÉTV) Kft. épített további, a vízellátás biztonságát szolgáló távvezetéket, szivattyútelepeket, tárolómedencéket. A több mint 45 éven keresztül történt folyamatos fejlesztéssel napjainkban Érd várost és a szomszédos 8 települést kiszolgáló, több nyomásövezetet magába foglaló, az ellátott terület felszíni adottságai miatt az átlagnál bonyolultabb vízmű 700 km hosszú hálózattal és 16 ezer m3 víztározó térfogattal rendelkező, biztonságos ellátást nyújtó a kistérségi vízmű. Jelenleg, 2006 tavaszán az üzemeltető ÉTV Kft. üzletrészének eladásával a tulajdonos önkormányzatok egy része 25 évre üzemeltetési jogot biztosítottak az új tulajdonostársaknak egyéb jogokkal, amelyek a következménye e könyv lezárásakor még kiszámíthatatlanok. Százhalombatta vízmüvének kiépítése A város vízmüvének kiépítése az 1960-as évek végén a Dunai Kőolaj-finomító Vállalat és az Erőmű vízellátásával indult meg. Az Ercsi vízbázis északi részén telepített kutakból 2 db NA 250-es vezetéken keresztül érkezett az ipartelepen létesített 2 db 600 m3-es medencébe a víz. Ebből látták el az ipari üzemeket, majd az 1970-es évek elején átemelő telep segítségével, NA 300-as vezetéken keresztül az iparteleptől északra fekvő várost, ahol 400 m’-es víztorony is épült. A vízbázis és a DKV. közti ikervezetékről Ercsi számára leágazás készült. A vízmű kapacitása kiépítéskor 8000 mVnap volt. Az 1980-as években szükségesé vált a bővítés. További kutak bekapcsolásával, újabb NA 500-as távvezeték építésével a kapacitás 13 ezer m3/nap-re növekedett. A meglévő me150 ÉTV labor
