Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően Pásztó vízmüvének kialakítása A közműves vízellátás 1975-re épült meg a településen. A vízmű telepen 5 db csőkút és 200 m3-es térszíni medence létesült, melyből átemelő szivattyúk nyomták a vizet a 4 km hosszú hálózatba, valamint a 200 m3-es ellennyomó medencébe. A Hasznosi tározótól Salgótarjánig épült Középnógrád- Mátravidéki Regionális Vízműhöz 3,2 km-es nyomóvezetékkel 1989-ben csatlakozott a város. A regionális vezeték a belső városrész vízellátásának pótlására készült. Bátonyterenye vízmüvének kialakítása A két település egyesítéséből létesült város Nagybátony városrészében már az 1950-es években épült vízmű a bányászkolónia ellátásra. A Zagyva mentén telepített sekély mélységű kutak a 10 km hosszú hálózatra és 300 m3 térfogatú medencére dolgoztak. Az 1960-as években az igények növekedése miatt a víztermelés pótlására talajvízdúsítás kiépítésére került sor. A Középnógrád-Mátravidéki Regionális Vízműhöz a Kisterenye melletti 2 x 1000 m3-es medencén keresztül 1988-ban csatlakozott a város. Vízigényének csak kisebb részét vételezi Bátonyterenye a regionális műből, a helyi vízbázisok a fogyasztás kb. 80%-át fedezni tudják. Szécsény vízmüvének fejlesztése A három csőkúttal, hidroglóbusszal 1965-ben épült közki- folyós vízellátás a város lakásállományának komfortossá alakítása miatt növekvő vízigényét az 1970-es években már nem tudta fedezni. 1982-1983-ban megtörtént a vízmű jelentős bővítése, a Pöstényi Vízmű telepen három új kút bekapcsolása, a szívóoldali alacsony tároló, a központi gépház és az 500 m3-es víztorony megépítése. A későbbi években a kutak vízhozamának csökkenése miatt a vízmű telepen talajvízdúsítást valósítottak meg. Sor került az Ipoly parti kutak megfúrására is. Ezeket azonban a vízminőség romlása miatt 1985-ben ki kellett kapcsolni. Ekkor került sor a szomszédos Ludányhalászi község 1983-ban épült vízműve és a városi rendszer összekötésére, mely csak a gondok ideiglenes megoldását jelentette. A fokozódó vízhiány kényszerítette ki az Eszaknógrádi Regionális Rendszerhez való csatlakozást, mely 1989-ben valósult meg a Mihálygerge és Szécsény között épült, NA 300-as távvezeték üzembelépésével. A regionális rendszerhez való kapcsolódás a város vízellátásának megoldásán kívül a környék kisebb településeinek ellátását is lehetővé tette, így az Eszak-Nógrád Vízmű Kft. működési területén a közműves vízellátás 100 %-os. Balassagyarmat és térsége vízellátásának fejlesztése A város lakosságának néhány százalékát ellátó vízvezetékhálózat fejlesztése az 1950-es években kezdődött. Az Ipoly menti talajvíztároló rétegre 1955-1979 között több lépcsőben 18 db kavicsolt csőkútat fúrtak, ám az évek során a kutaknál folyamatos vízminőség romlás következett be. A gondot a vas, a mangán és a nitrát jelentette. Ez nemcsak Balassagyarmaton, hanem a megye nyugati részén épült községi vízműveknél is jellemzővé vált. További problémát okozott az állandósult vízhiány. A Nógrád Megyei Tanács megrendelésére az Ipoly folyó mentén vízkutatás kezdődött 1976-ban. A MÉLYÉPTERV kutatást összegző tanulmánya rámutatott arra, hogy megnyugtató módon a vízellátás csak a nagyobb vízbázisokra települő regionális rendszer kiépítésével bizszécsényi víztorony 132
