Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően tosítható. Az előzetes eredmények alapján Dejtár és Ipolyvece községek határában a Lókos patak két partján, az Ipoly árvédelmi töltésének védett kavicsteraszán az első lépcsőben 9, majd az igények növekedése miatt a második lépcsőben 21 kút épült meg. A kavicsolt csőkutak átlagosan 20 méter mélységűek, egymástól 150-200 méter távolságra telepítve. A kutakból búvárszivattyúkkal kiemelt víz a Dejtártól északkeleti irányban a község határában épült víztisztító műbe kerül. A tisztítási technológia lépcsői: ülepítés, savtalanítás, vízlágyítás, vas-mangántalanítás, (zárt gyorsszűrőkkel), fertőtlenítés. A vízlágyítást a későbbiek során iktatták be a technológiai sorba a kifogásolt keménységi szint miatt. A Vízmű üzembe helyezésével Balassagyarmat bizonytalan vízellátási helyzete megoldódott és a regionális jellegű ellátás a községi elosztóhálózatok és az összekötő távvezetéki rendszer kiépítésével 1996-ra 35 környező község közműves vízszolgáltatásba való bekapcsolását is lehetővé tette. Az 1983-ra kiépült vízmű három irányban juttatja el a vizet a fogyasztók felé. A régió vízellátása szempontjából kiemelkedő jelentőségű az 1993-ban elkészült ún. Duna-i vízátvezetési rendszer üzembe helyezése. Erre alapozva lehetett mintegy 20 községet bekapcsolni az egészséges ivóvízellátásba. A dejtári regionális rendszer és a Duna-i vízátvezetési rendszer egységes ellátórendszerré lett összekapcsolva, így az ún. Nyugat-Nógrádi Régió vízellátása biztonságosan megoldottnak tekinthető. Az előzőekben leírt rövid ismertetésből kitűnik, hogy az ország északi területén a közműves vízellátás 1960-tól megindult erőteljes fejlesztésében az egyes városok, települések egyedi ellátása mindjobban háttérbe szorult. A növekvő igényeket a helyi vízforrások nem mindig tudták fedezni, így több településre kiterjedő regionális, vagy kistérségi rendszerek alakultak ki. Ezek egy-egy nagyobb vízkészlettel rendelkező vízbázisból, több helyen felszíni vízre telepített tisztító műből távvezetékeken keresztül tudják a mennyiségileg és minőségileg megfelelő vízellátást biztosítani a térségi vízművekhez csatlakoztatott települések fogyasztóinak.138 (Ily módon sikerült megoldani többek között az Eger-Füzes- abony közötti települések, továbbá a Kunkszentmiklós- Tass-Dunavecse, valamint az Alsónémedi-Ocsa-Délegyháza és az általuk közrefogott térség vízellátását). Rétság, ivóvíztároló medence
