Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően tegvíz kútjai számának növelése és a régi kutak melléfúrásos módszerrel történő rekonstrukciója. További vízpótlási - talán véglegesen megnyugtató - lehetőséget jelent a Hatvan városi vízmű és a Lőrinci-Heréd térsége vízmű távvezetékes összekapcsolása, mely az 1990-es években történt meg. A térségi vízkutatások alapján 1980- ban megkezdődött a körzet ellátását szolgáló vízmű kutjai- nak mélyítése. 1988-ig 10 db kűt épült meg. Heréd külterületén kialakított vízbázison épült térszíni gyűjtőmedencéből búvárszivattyűs átemeléssel kerül a víz gerincvezetéken keresztül az elosztó hálózatba és a 2 x 750 m’-es ellennyomó medencékbe. Az I. ütemben Lőrinci-Zagyvaszántó települések vízellátása, Petőfibánya és Apc vízpótlása épült meg. A II. ütemben valósult meg Heréd, Nagykökényes, Petőfibánya és Apc teljes vízellátása, valamint Hatvan vízpótlása. A térségi vízmű nemcsak Hatvan város vízgondjainak enyhítésében jelentős, hanem megoldja Petőfibánya több évtizedes problémáját, melyet a Zagyva menti kutak meny- nyiségi elégtelensége és főként a nitrát szennyezés okozott. Heves vízmüvének kiépítése Az 1960-as években még a nagyközség vízmüvét két 600- 650 méter mély fürt kűt víztermelésére építették ki. A kutak közvetlenül dolgoztak az elosztó hálózatra, kezdetben hidroforos rendszerben. Az 1970-es években további két kutat fúrtak, ezek vize azonban kezelést, gázmentesítést és vastalanítást igényelt, ezért kétlépcsős vízkezeléses eljárás valósult meg 1975-ben. A szivattyútelep térszíni tárolóból a 44 km-es hálózatba és a 600 m3-es víztoronyba továbbította a kutak tisztított vizét. Lényegében nem változotta vízmű üzemeltetésének módja az 1980-as évek folyamán és azt követően sem. A vízigény növekedése miatt azonban további 3 kűt üzembe állításával növekedett a víztermelés. Salgótarján vízmüvének fejlesztése Bár az 1958-as statisztikai adatok szerint a város vízellátása kiépítettnek minősült, az ellátottsági arány 90 % feletti volt, vízvezetékes lakásban azonban a lakosságnak csak 24 %-a élt. A vízellátás színvonala az állandó vízhiányok miatt nem volt kielégítő, jellemzi ezt az akkori 33 1/fő/nap fejadag. Salgótarján körzetében a mélységi vízkészletek csökkenő tendenciája és korlátozott mértéke szükségessé tette a vízbeszerzés más módon történő biztosítását. Az ország határát képező Ipoly folyó vízkészletének felhasználása adta meg a megoldást. A folyó vízhozama azonban rendkívül változó. Az Ipolytól 5 km-re egy völgy elzárásával alakították ki a Komravölgyi tározót, melyet a folyó nagyvízi időszakában töltenek fel szivattyúzással. A 4,2 millió m3-es tározó háromhavi tartalékot jelent a megyeszékhely részére. A tározóból kiemelt vízmennyiség a mihálygergei tisztító telepen történő kezelés után 16 km-es, NA 500 és NA 300as ikertávvezetéken átemeléssel jut el a Salgótarján határában épített 2 x 1000 m3 + 2000 m'-es medencékbe és ezeken keresztül a városi hálózatba. A vízmű teljesítménye 12 ezer m3/nap, első üteme 5000 m3/nap kapacitással 1967-ben lépett üzembe. A távvezetékes Észak-nógrádi Regionális Vízmüvet, mely Salgótarjánon kívül más települések számára is szállít vizet az ÉRV Rt. üzemelteti. Salgótarján biztonságos ellátása céljából épült meg a Közép-nógrádi Regionális Vízmű, melyet ugyancsak az ÉRV Rt. üzemeltet.Ezen a regionális rendszeren keresztül a Mátra nyugati oldalán, a Kövicses patak völgyében épült 2,1 millió m3-es Hasznosi tározóból, illetve a hozzá kapcsolódó tisztító telepről adnak 5000 - 10.000 m3/nap vízmennyiséget Salgótarján részére 24 km NA 500-as távvezetéken keresztül. Ezt a mennyiséget a város déli oldalán épült 3 x 1000 m3-es tárolók fogadják. A Középnógrád-Mátravidéki Regionális Vízmű 1978-1986 között épült meg. A regionális ellátásba kapcsolt város elosztóhálózatának fokozatos fejlesztését, a régi vezetékek rekonstrukcióját is végre kellett hajtani az 1970-1980-as évtizedekben, hogy a vízellátás korszerű színvonala biztosítható legyen, azért is mivel a korábbi kolónia jellegű település tényleges várossá fejlődött. Füzesabony vízmüvének kiépítése A város vízmüvének kiépítése több ütemben történt. Az első ütemben, 1970-ben a Mezőtárkányi út melletti vízmű telepen 3 kutat fúrtak, melyek az elosztóhálózatra és az 500 m3-es víztoronyra termeltek. A hálózat folyamatos bővítése és az igények növekedése az 1980-as években újabb 3 kút fúrását, üzembe állítását kívánta. Az 1990-es évek elején a városi vízműhöz kapcsolódott két község, Dormánd, Besenyőtelek, így alakult ki a kistérségi ellátó rendszer. 131 Víztorony, Heves
