Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XX. A vízellátás erőteljes fejlődésének időszaka (1960-1990 között)
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően A MÉLYÉPTERV tervei alapján a vízellátó rendszer működése megváltozott. Az 1963-ban további két kút létesítésével bővült termelő telepről a víz a vas-mangántalanítóba került, ahol 1964-ben üzembe helyezték az új szűrőegységet. A tisztított vizet a szivattyútelep az ugyancsak 1964- ben, a Sárhegyen épült 2 x 1000 m3-es tárolóba továbbította. A tároló mellett létesített átemelő telep szivattyúi részben a városi hálózatra, a víztoronyra, részben pedig az akkor kiépített kb. 6 km-es acélvezetéken keresztül a felső övezetként működő szerszámgyári 2 x 200 m3-es medencékbe dolgoztak. 1968-74 között újabb kutak fúrására, be kacsolására került sor. Ekkor alakították ki a gyöngyöshalászi víztermelő telepet. 1976-ban az atkári 12 db és a gyöngyöshalászi 16 db kút vize került a vas- mangántalanító szűrőműbe. A városi vízmű bővítéséhez kapcsolódott a szomszédos Gyöngyössolymos község vízellátásának kiépítése 1975-ben, mely különálló harmadik övezetként csatlakozott a városi vízműhöz. További vízmű fejlesztés kezdődött 1977-ben. A bővítés során a vízmű telepek kapacitásának növelésére melléfúrásos rekonstrukció történt. A víztermelés növekedése miatt 20 ezer m3/nap kapacitásra bővítették a szűrőtelepet és az átemelő szivattyúházat. A munkálatok az 1980-as évek folyamán folytatódtak. A megnövelt mennyiség további környező települések távvezetékes összekapcsolását tette lehetővé a városi vízellátó rendszerrel, így itt is, mint Eger körzetében kialakult a kistérségi regionális rendszer. Mátrafüred - közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozó - vízellátását önállóan építették ki 1955-ben, források vizét felhasználva. Később a Csatornás patak hasznosítására felszíni víztisztító mű épült meg 1975-ben. Az 1980-as években azonban Mátrafüred ellátását, a többi üdülő településhez hasonlóan az ÉRV biztosítja a tározókkal és víztisztítókkal kiépült mátrai regionális rendszeren keresztül. A teljesség érdekében megemlíthető, hogy a város környékén lévő, térségi rendszerhez nem kapcsolódó települések vízellátása önállóan mélyfúrású kutakkal megoldott. A legtöbb községi vízműben Culligan-típusú vastalanítási technológia működik. Hatvan vízellátásának fejlesztése Az 1950-es években kiépített közműves vízellátás a vízigények folyamatos növekedése miatt a következő évtizedben felgyorsult. Az ún. Delelőn - a várost szolgáló vízbázison - az 1960-70-es években folyamatosan újabb és újabb kutak létesültek. Ennek oka részben a vízigény növekedése, részben pedig az volt, hogy az új kutak vízhozama és vízszintje a megfúrást és üzembe állítást követően a tartós üzemeltetés folyamán jelentősen csökkent. Ebben az időszakban, versenyfutás alakult ki az igények növekedésének új kutak létesítésével való fedezése érdekében. Mivel a hálózat is fokozatosan bővült, az ellátás biztonsága a tároló térfogat növelését is szükségessé tette. 1968-ban helyezték üzembe a korábbi 500 m3-es medence mellett épített 1000 m3-es tároló medencét. A víztermelő telepen a kutak által szolgáltatott víz magas vastartalmának eltávolítása céljából 1966-ban létesült a 3000 m3/nap kapacitású zártszűrős vastalanító. A kiépített és folyamatosan bővített delelői vízbázis nem tudta megnyugtató módon biztosítani a távlati igényeket, az 1970-es években más területeken vízkutatások indultak. Kitűnt azonban, hogy a város szűkebb környezetében nincs lehetőség újabb víztermelő telep kialakítására, így jobb megoldás híján tovább folytatódott a Delelő úti vízbázis réA hatvani víztorony 130
