Bertók László - Bulkai Pál - Fejér László - Koltay József: Az ivóvíz honfoglalása. A közműves ivóvízellátás fejlődése Magyarországon a római kortól napjainkig. (MAVÍZ, Budapest, 2006)
Bulkai Pál, dr. Bukta Endre, dr. Dóka Klára, dr. Filotás Ildikó, Karácsonyi Sándor, dr. Koltay József, Kömyei László, Perecsi Ferenc, Péter Gábor, dr. Schiefner Kálmán: Vízellátás fejlődése a második világháborút követően - XIX. Új vízművek építése
Vízellátás fejlődése a második világháborút követően lyénként állandósult vízhiány. A kiegyensúlyozott vízellátás csak a városok regionális rendszerekbe való bekapcsolása után következett be. További bányász és ipari települések vízellátása Az előbbiekben felsorolt iparvárosok vízellátásának kiépítéséhez kapcsolhatók a kisebb lélekszámú, szintén az 1950-es években fejlesztett bányászfalvak, iparteleppel rendelkező települések vízmüveinek építése. Több helyen már a világháború előtt is különböző mértékben a bányához, üzemhez tartozó lakótelep közműves ellátással rendelkezett, jelentősebb fejlesztésük azonban ebben az időszakban történt meg. A bányászat és a meglévő ipari üzemek fejlesztése, új ipari létesítmények építése (erőművek, timföldgyártás, alumíniumkohó, vegyipar) a Bakony vidékén, Ajka, Várpalota, Zirc, Balinka körzetében az 1950-es évek elején nagy lendülettel indult meg. Az iparfejlesztés új lakótelepek építését tette szükségessé, így azok vízellátását is meg kellett oldani. Ez a mostoha vízbeszerzési körülmények miatt nehézségeket jelentett és az ebben az időszakban épült víztermelő telepek csak néhány évre nyújtottak - már akkor is - szűkös megoldást. Várpalotán az inotai karsztkút 1954-ben történt mélyítésével, a péti mélyfúrású kutak bekapcsolásával és a Szélhelyi vízmű (talajvíz) működtetésével igyekeztek az állandó vízhiányt enyhíteni. Végleges megoldást csak egy évtized múlva a Bánta-pusztai vízbázis kiépítése jelentette. Ajkán 1954-ben a Széles-pataki vízmű épült meg, de a kutak vízhozama néhány évvel később jelentősen lecsökkent, így a bányákból kiemelt vízzel lehetett korlátozottan az igényeket fedezni a biztonságos ellátást jelentő regionális kapcsolat kiépítéséig. Zircen a karsztba fúrt 420 méter mély kút és egy ásott kút szolgáltatta a vizet 1953-tól, Balinkán a lakótelepet a bányából származó vízzel látták el. Az ún. szocialista iparfejlesztés nemcsak a bányavidékeken indult meg, hanem a vegyipar kiépítése is központi feladat volt. Az 1950-es években kezdődött Tiszaszederkény településre alapozva a vegyi kombinát és az erőmű dolgozói számára egy új város megépítése. Az akkor Leninvárosnak nevezett iparváros fejlődésével együtt alakult ki az ivóvíz ellátási hálózat.A mélyfúrású kutakból termelt víz kezdetben (1957.) hidroforos rendszeren keresztül jutott a lakótelepre és munkásszállásokba. A végleges vízmű 1966-ban állt üzembe 5000 mVnap kapacitással. A 4 db kútból kiemelt víz savtalanítást és vas-mangántalanítást követően jutott a hálózatba. A dorogi körzetben épült meg Sárisáp, Csolnok, Tokod, Bajna vízműve, melyek a bányászat során a kiemelt karsztvizet hasznosították. Ugyancsak Komárom megyében történt meg, az ipari beruházásokhoz kapcsolódóan Almásfüzitő, Lábatlan és Nyergesújfalu lakótelepei vízellátásának fejlesztése. Ezekben a helyiségekben a közműves ellátottság 70- 80%-os volt az 1950-es évek végén. Pest megyében a bányavíz kitermeléséhez kapcsolódva alakították ki Pilisvörösvár és Pilisszentiván közös vízmüvét. A borsodi iparvidéken is a bányához kapcsolódva épültek meg a falvak vízművei. Ezek között meg kell említeni Sajószentpétert, Edelényt, Ormosbányát, Rudolftelepet, Királdot, Bótát, Farkaslyukat és Bánszállást. Nagybátony vízellátását is bányavízből valósították meg. A Zagyva völgyében fúrt kutak biztosították Petőfi bánya és Lőrinci lakótelepeinek vízellátását. Ennél a vízműnél állandó problémát jelentett a víz magas nitrát tartalma, így mindig újabb kutakról, keverővízről kellett gondoskodni. XIX. Új vízművek építése Az 1950-es években, különösen az évtized második felében az ipari centrumok vízellátásának kiépítését követően, vagy azzal egyidejűleg több városban, illetve akkor még nagyközségben is megkezdődött a közműves vízellátás megvalósítása. Egyes településeken, az évtized folyamán a vízmüvet üzembe is helyezték, másutt az építés befejezése és az üzembeállítás a 1960-as évekre húzódott át. Mosonmagyaróvár A közüzemű vízszolgáltatás 1951-ben Magyaróvár város és Moson nagyközség törvényhatósági egyesítését követően indult meg a városban, amikor a korábbi ipartelepi vízmüvet Mosonmagyaróvári vas-mangántalanító
