Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)
II. A VÍZÜGYI SZERVEZET MEGOSZTÁSÁNAK KORSZAKA (1951-1953) - 2. A fontosabb szakágazati szabályok 1951-1953 között
ta azonban, hogy az elsőfokú vízügyi hatósági hatáskört a minisztertanács külön rendeletében történő szabályozásig átmenetileg továbbra is a hivatalok látják el. Erre a kilátásba helyezett hatásköri szabályozásra azután többé nem is került sor. A megosztás összességében feltétlenül negativ mérleget mutató szervezeti intézkedéseinek egyik pozitív eleme, hogy 1952-ben a KPM felügyelete alatt megalakult az ország felszíni és felszínalatti vizeivel összefüggő tudományos kutatás ellátására és összehangolására a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, amely mindmáig lényegében azonos feladatkörben működik. Az Intézet a vízrajzi feladatokat is megkapta, és ezzel egyidejűleg megszűnt (beleolvadt) az 1951-ben létesített Vízrajzi Intézet. 41 2. A FONTOSABB SZAKÁGAZATI SZABÁLYOK 1951-1953 KÖZÖTT Minthogy ebben a korszakban a szervezeti változások állanak előtérben, a vízgazdálkodási szakágazatok feladatait illetően nagyobb méretű és alapvető jogi szabályozási munka nem is várható. Az uj szervezeti helyzet ezt egyébként sem tette lehetővé. Némi öntözési szabályozás, kevés uj elemmel, az 1952. évi vízjogi engedélyezési szabály, a többi ágazatban a hatásköri megosztással összefüggő egy-két szabály mindaz, ami két és fél év alatt a vízgazdálkodási szakágazatokra vonatkozóan létrejött. Az árvízvédelem és a belvízvédelem különválasztása, a belvízvédelmi szolgálatnak a KPM hatásköréből a FM hatáskörébe utalása következtében 1951 októberében uj rendelkezés szabályozta az országos árvizvédelmi és belvízvédelmi kormánybiztos
