Bényei Zoltán: A vízügyi szolgálat fejlődése 1945-1973 (VMGT 61. VIZDOK, 1974)
II. A VÍZÜGYI SZERVEZET MEGOSZTÁSÁNAK KORSZAKA (1951-1953) - 2. A fontosabb szakágazati szabályok 1951-1953 között
jogkörét és feladatait. A vizügy ez időben kialakult helyzetében a védekezés országos irányításának, a kormánybiztosi funkciónak különös jelentősége volt, hiszen a vizügyi szervezet hiányzó egységét is biztosítani kellett a védekezés i- dején. Maga a rendelet is többet adott csupán a kormánybiztosi jogkör szabályozásánál, mert egyben a védekezési feladatoknak a két tárca közötti megosztását és szervezeti rendjét is tartalmazta. A védekezés jogszabályban rögzített szervezeti rendje egyébként már egyaránt kiterjedt a folyók árvize elleni védekezés műszaki teendőire, a saját szervezettel védekező városokra, az eredetileg kiépített védvonalakkal nem rendelkező vízfolyások árvizei elleni védekezésre - a mai elnevezés megemlítése nélkül, de lényegében a helyi vizkárelháritásra -, valamint a belvizek elleni védekezés műszaki teendőire. A vizek kártételei elleni védekezés fő területeinek ez a felosztása tartalmilag megfelel a mai vizügyijcg- ban is használt fogalmaknak és kategorizálásnak. Egyedül az öntözési ágazat területén folyt e korszakban valamelyest jelentősebb szabályozás. Az öntözés vízgazdálkodási rendjének jogi rendezése azonban kevés uj, valóban jogfejlesztő mozzanatot mutat fel, inkább csak az eseti igények kielégítésére szolgált. Ekkor, 1951 májusában hozta létre a jogszabály először az öntözési bizottságokat. A vízellátás és csatornázás, valamint egyéb szakágazatok terén ebben a korszakban szabály egyáltalán nem jelent meg,pedig e szakfeladatoknak a szélrózsa minden irányában történ t szétosztása ugyancsak szükségessé tette volna legalább a szakmai szabályozásnak valamiféle egységesítő közrehatását. 4?
