Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
tudomására adták a főigazgatóságnak. Erre vizsgálatot rendeltek eJ, majd kötelezték Huszárt, hogy azt a leiratot, amelyben szabályozzák a téli irodai munkaidőt, olvassa fel. Ez meg is történt. Azonban a szabályozás nem volt tökéletesen egyértelmű. Elrendelték ugyanis, bogy a hivatalos téli munkaidő de. 8-tól 12-ig, és du. 2-től 6-ig tart, de módot adtak az igazgatónak arra, hogy ezt a munkaidőt saját belátása és szükség szerint módosítsa. A fiatal napidíjas mérnököktől (diurnistáktól) pedig írásban követelték a rendelkezés tudomásulvételének igazolását. Ez alkalommal tört ki a botrány. Melczel és Amizoni néhány sorban igazolta, hogy tudomásul veszik az új hivatali munkaidő bevezetését, megjelölvén az órákat. Litzner hasonlóképpen, de még rövidebben ír. Keller Ignác tudomásul veszi és igazolja azt, ha nem tartja be Huszár Mátyás rendelkezéseit, elbocsátják állásából. Vásárhelyi ezzel szemben igen terjedelmes iratban tesz eleget a rendelkezésnek. Ebben leírja, hogy Huszár Mátyás december elején felolvasott előttük egy deklarációt, amely szerint, ha a főigazgatóság is helyesnek, méltányosnak találja, elrendeli, hogy a téli hivatali munkaidő kora reggeltől késő estig (.......von früh bis spät in die Nacht...”) tart. Vásárhelyi azonban a kényes „helyes, méltányos” szót a német nyelvű iratban a „biliig” szóval fejezi ki, ami bántó kétértelműségre ad alkalmat. Ennek előrebocsátása után Vásárhelyi kitör. Tudatában van ő, írja, beosztotti helyzetének, de — tisztelet ide vagy oda — meg kell mondania : amíg erre írásbeli rendelkezést nem kap a főigazgatóságtól, ezt nem csinálja, ennek a rendelkezésnek nem engedelmeskedik, mert ez aláássa a diurnisták egészségét. Kéri, határozza meg a főigazgatóság pontosan, hány munkaórára vannak kötelezve a fiatal mérnökök a téli időszakban. Huszár terjesztette fel az iratokat. Kísérő iratában elismeri, hogy december közepéig beosztottjai mintegy napi 12 órát dolgoztak, de december 14. óta csak 9-től, illetőleg du. 3 órától kezdődően a kötelező óraszámot töltik bent a hivatalban. A főigazgatóság Vay Miklós kormánybiztost kérte fel, hogy tegyen igazságot és teremtsen békességet Nagyváradon. Vay 1821. december 26-án Tiszacsegén kelt levelében válaszol a felkérésre. Elhárítja magától ezt a tisztet. Öreg ember ő már, nem utazgat szívesen, különösen nem ilyen télidőben. De higyjék el neki, igazuk van a fiatal diurnistáknak! Akik egész éven át szorgalmasan dolgoztak a helyszínen, azoktól elegendő télen 6 órai napi munkát követelni. Ám legyen napi 8 óra, ha nagyon akarja a főigazgatóság, de semmi esetre sem napi 12, vagy ennél is több, miként azt Huszár Mátyás ügy buzgalomból túlzásba vitte. De őt sem hibáztatja. Huszártól is igen sokat követelnek, többet, mint amennyit beosztottjai számához képest tőle várni lehetne. Javaslata az : legyen a hivatalos munkaidő de. 9—12-ig, és du. 3—6 óráig. Hagyják a fiatalságot élni és meglátják majd, hogy a teljesítmény jobb lesz és több lesz, mint eddig volt. Hogy miért volt Huszárnak szüksége arra, hogy ilyen erős munkairamot diktáljon, tudjuk. 1822. tavaszára készen kellett lennie a Körös-vidék egységes térképezésével. Ennek érdekében Huszár hihetetlenül sokat fáradozott. Kizárólag a kartográfiai munka érdekében három utasítást dolgozott ki, éspedig a következőket: 1. Instruction, wie die Zusammensetzung der reduzierten hydrographischen Pläne in der Trigonometrische Netz, und die Copierung der eingelagenen Terraine, 79
