Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
versus usque ad trabera molarem Szekudvariensem per Geometram Lúd. Juritskay confectum.” Azaz emlékezteti a helytartótanácsot arra, hogy 1807-ben felküldte a tanácshoz a Fehér-Körös (korábbi) szintezésének pontjegyzékét. Ezt a magasságmérést Juritskay Lajos geometra végezte a XIX. század legelején, vagy talán az előző század utolsó éveiben. Szintezési vonalával a Fehér-Körös torkolatától Székudvarig haladt. Juritskayról semmi egyebet sem tudunk. Ugyanebben az átiratban a kormánybiztos Vertits Józsefet is emlegeti ilyeténképpen : „Geometra Vertits Crysium Magnorum a Békés usque praedium Baboczka libellavit, et ad Mappam Comitatus Békés libellationis puncta praecipua 8 connotavit. Haec ego communicare non intermittam.” A korábbiakból tudjuk, hogy Vertics József Békés, Csongrád és Csanád megye hites geometrája volt és a XIX. század legelején szintezgetett azzal a szintezőműszerrel, amelyet Vay generális hozatott magának Angliából. Huszár lelkesedése és pontossága magával ragadott tehát mindenkit, aki csak környezetéhez tartozott. Újabb és újabb ötletek születnek a szabatosság fokozására. így például, hogy a távoli alapvonalak között mutatkozó törést eltüntessék, Huszár elrendelte, hogy Vásárhelyi és Litzner állandóan mérjenek azimutot is. így módjukban volt a fő háromszögelési pontokon a meridiánokhoz és paraleíkörökhöz csatlakozni, illetőleg a mutatkozó törést a meridiánok és paralelkörök figyelembevételével oszlathatták el. A terepmunkát azonban ezer nehézség akadályozta. Többek között állandóan foglalkozniuk kellett ideiglenes és állandó hidak tervezésével és építésével, hogy szekereikkel egyáltalában előre haladhassanak. Ez a munka még az irodai térképszerkesztési munkáknak is nagy hátrányára volt. Közben maga Huszár is a nagyobb kőhidak építését is vezette, és — a jövendő szintezésre gondolva — vízmércét: — „Scalat” készíttetett Haurant pesti mechanikussal. Ezt Schmidt József erősítette fel az Arendator (?)- hídra [77]. A háromszögelések alapján megkísérelték — többek közt —- a Tessedik Sámuel geometra által az 1810 körüli években a Komádi környéki mocsarakról készített térképlapokat beilleszteni a keretbe [78]. Igen szépen sikerült. A háromszögelést numerikus módszerrel végezték. Kiindulópontjuk a budai csillagda keleti tornyának középpontja. Térképlapjaik szelvényhálózatának, valamint fokhálózatának sarokpontjait számított koordinátákkal állítják elő. Huszár — a polgári háromszögelési gyakorlatban — elsőnek vezette be a külpontosán végzett terepi észlelések központosításának képleteit, majd ezek alapján megoldotta a toronyészlelések központosítását is [79]. Telenként a háromszögelő mérnökök Nagyváradon gyűltek össze téli munkára. A főigazgatóság ugyan szívesen látta volna, ha künn maradnak a mérnökök a helyszínen, de Huszár kemény harcot vívott azért, hogy együttesen és szeme előtt dolgozzanak a térképszerkesztési és rajzolási feladatokon is. Ebből keletkezett azután 1821. decemberében egy életre szóló harag Huszár és az ifjú Vásárhelyi Pál között. Miként az ide vonatkozó terjedelmes ügyiratcsomóból kiderül, Huszár a téli munka során is napi 12—14 órát dolgoztatott mérnökeivel. Ezt a fiatalok valahogy (egylőré még ki nem derített módon, de valószínűen szóbelileg) 78
