Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése

Miként Huszár 1819. dec. 4-i beszámolójában olvassuk, a háromszögelést Pest mellett kezdették meg, egy itt létesített alapvonalból kiindulva. Majd Pest, Csongrád, Békés, Heves, Szabolcs, Bihar, Arad megyén és a Kunságon át érkeztek el a keleti országrészekre és csatlakoztak a békéscsabai és a szabolcsi alapvonalhoz.

1819 kora tavaszán a Fejér megyei Nagyperkátán csatlakoztak az osztrák katonai háromszögeléshez, majd május elejéig Kunszentmiklóson, Kecskeméten és Szolnokon át a Tisza folyóig érkeztek el [75]. Júliusban a háromszögelők már az erdélyi határhegyek lábánál jártak. Biharban és Arad megyében : megközelítették a Fehér-Köröst. Előzetes szemlélés alapján a hegyek tetején gúlákat (Pyramiden) építenek [76]. Mérnökei közül Vásárhelyi Pál a legkiválóbb háromszögeid. De maga Huszár is jóformán állandóan künn van a terepen. Nemcsak irányítója a munkának, hanem mint legnagyobb tudású munkatárs, mint beosztottjainak oktatója, élénk részt vesz abban.

A vízszintes szögeket szögismétlésekkel mérték. A szögértékek 0,5"-re megbízhatók. A helyszíni munkát október végén hagyták abba. A szögmérésekhez Reichenbach-féle teodolitokat használtak. így csatlakoztak a Csongrád megyei háromszögeléshez, amelyet 1817-ben Ramsden-rendszerű szögmérő műszerrel hajtottak végre. Ezzel a műszerrel csak perceket lehet mérni. Ezért a csatlakozásnál bizonyos törés mutatkozott, de ez — Huszár szerint — nem volt nagy, és éppen a térképlapok aljára esett.

Egy későbbi (1820. jan. 20.) jelentéséből tudjuk, hogy a háromszögelési munkával mintegy 1820. májusáig-júniusáig haladhattak előre. Akkor azért kellett a szögméréseket megszakítaniuk, mivel az előre kiépített terület szélső határára jutottak el. Tehát ekkor minden mérnöknek (Melczel, Keller, Amizoni, Vásárhelyi, Litzner) ismét jeleket és piramisokat (egyszerű gúlákat) kellett építenie, hogy a háromszögelés folytatható legyen.

Amikor a háromszögeléssel elérkeztek a Szolnok—Mindszent—Osztóra—■ Algyő vonalhoz, ahol csatlakozniuk kellett a korábbi (nyilván katonai eredetű) háromszögeléshez, a csatlakozásnál 1374" törés [azonos 22,9 perccel] mutatkozott, de nem egy helyütt, hanem a hosszú távon megoszolva. Volt hely, ahol a törés nem volt nagyobb 1 lábnál (0,316 m). Ekkora töréssel még az 50—60 éve mért IV. rendű háromszöghálózatban is nem ritkán találkozunk. Voltak azonban helyek, ahol a törés all lábat is elérte, ami 3,5 méter, s — Huszár szerint — köbölben 16 800 öl3 bizonytalanságot jelentett. (Hogy mit mértek köbölben, a fennmaradt, iratokból nem hámozható ki. Talán a gátak kubatúráját, talán a mederágyak űrtartalmát. Másra alig gondolhatunk.)

Mivel a háromszögelés tulajdonképpen a szintezéshez szükséges alaptérképek előállítását szolgálta, elsősorban a Berettyó, Sebes-Körös, Fekete- és Fehér-Körös mentén haladtak előre a háromszögláncolattal. Nyilván a folyamatban levő geodéziai munkák eredményeiből kiindulva építtetett ezekben az időkben (1820) a Rhédey gróf nagy árvédelmi gátat (magnum damnum) gyulai birtoka köré.

Vay Miidós báró, a veterán generális és királyi biztos pedig — az újabb eredmények pontosságának láttán — az 1815. évi és korábbi Maros—Körösök menti felvételek felülvizsgálatát szorgalmazza. Hogy mit ért a „korábbi” ^felvételeken, kitűnik például a Helytartótanácshoz 1821 nyarán küldött átiratából, amelyben ezt olvassuk :

„Ego anno 1807 Excelso Consilio Regio Locumtenentiali Hungarico submisi Protocollum Libellationis Crysii Albi inde a sua inosciatione sursum

77