Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
és máris elfoglalhatja kamarai mérnöki tisztét az aradi kerülethez tartozó Lúgoson. Szerencséje volt, mert Lúgoson éppen akkoriban építették a kincstár új, korszerű tiszti lakásait. Ezek 1816-ban ősz elejére elkészültek [54], s Huszár is egyik új szolgálati lajrásba költözött. Ennek a jó lakásnak az emléke még húsz év múlva is kísérti, és sok anyagi vitához szolgáltat okot felsőbbségével szemben. Külső munkája főként a Maroshoz köti. 1816 őszén az Apátfalva, Csa- nád és Nagylak határában kanyargó folyóról készít térképet, amely — miként későbbi térképei is — pontosságával és külső szépségével messzire kimagaslik a korabeli hasonló alkotások közül [55]. A következő évben ,,1817. fagyos telén készítettem el a Maros felvételét, írja, mert márciusra a tervekkel is készen kellett lenni” [56], Miként ez a térképe [57] bizonyítja, ezúttal Szelcsova környékén dolgozott. Felettesei nagyon sokra értékelik szorgalmát és képességeit. Amellett, hogy a Maros geodéziai felvételét végzi, hidrometriai felvételt is folytat, vízrajzi számításokat eszközöl, részleges szabályozási terveket készít a felvett Maros-szakaszokról, és még arra is marad ideje, hogy a legsürgősebben felépítsen Lúgoson egy kórházat a venereás betegek számára [58]. Az Udvari Kamara Huszár kívánságára új geodéziai műszereket szerez be [59]. Minden egyéb módon is megnyilvánul feletteseinek elismerése. Minden megoldott feladatért külön dicséretben részesül a Helytartótanács [60] és közvetlen felettese, Vay Miklós generális, kir. biztos részéről. 1817. okt. 19-én az Udvari Kamara közli Vay-jal, hogy rövidesen nagyobb arányú folyószabályozásra kerül sor, ezért több mérnököt át kell helyezni Nagyváradra. Kérik, hogy tegye meg az előterjesztést Huszár Mátyás áthelyezésére [61]. Az Udvari Kamara és a kir. biztos között már ez év karácsonya előtt megvolt a csendes megegyezés, hogy a váradi dirigens inzsellér Huszár lesz, de egyelőre még nem hozzák tudomására. Az év végére még egy szép és különleges feladatot kap : a Helytartótanács megküldi neki a Szamos folyó felvételi lapjait azzal, hogy készítse el a folyó szabályozási tervét. Ennek a megbízatásnak súlyát csak akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy ugyanebben az időben Eklér J. igazgatóhelyettes személyes vezetése mellett Forgács Miklós „segéd gyakoriász” ugyancsak a Szamos szabályozási tervein dolgozott [62]. A következő év, azaz 1818. tavaszán sor került a Váradra való átköltözésre. Vay Miklós bölcsességét dicséri, hogy a nagy feladat előtt álló fiatal mérnököt először az anyafolyó, a Tisza mellé küldi, éspedig előbb a Szeged és Algyő, majd a Békés és Szolnok közötti szakaszra. Lehetővé teszi, hogy végigjárhassa a nagy folyót. Huszár ez alkalommal elkészítette a Tisza szabályozásának tervét. A komisszárius azt a Helytartótanácshoz tartozó Hajózási Felügyelőséghez terjesztette fel. („...qua occasione simul, dissertatio circa regulationein Tibisci perfecta, Serenitatio Vestro Loco Regio, humillime praesentata est”) [63], A terv nagyon megnyeri feletteseinek tetszését. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy az ekkoriban elhalálozott Kuglern József temesvári igazgató mérnök megürült helyére Huszárt nevezik ki kerületi dirigens inzsellérré, Várad székhellyel, s megbízzák a három Körös, a Hortobágy és a Berettyó szabályozási tervének kidolgozásával [64]. 73
