Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

Utószó

lappanghat, az azonban egészen bizonyos, hogy az egykori keszthelyi Festetlek,-, valamint az egykori körmendi Batthyány-féle családi levéltár anyagában igen sok műszaki, köztük szintezési vonatkozású feljegyzés, rajz, térkép- vázlat, adalék, műleírás stb. rejtőzik. Ezeknek felkutatására és feldolgozására egy ember ereje és életideje nem elégséges. Hiszem, hogy rövidesen akad követőm a fiatal geodéták közül, aki vállalkozik ennek a munkának ilyen irányú folytatására. Mivel azonban a vidéki levéltári anyag kutatása és feldolgozása utazásokkal és vidéki tartózkodásokkal jár együtt, igen kívánatos volna, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Történeti Osztálya anyagi áldozatok árán is tegye lehetővé a vidéki feltáró és kutató munkának elvégzését.

Ugyancsak hiányzik ebből a kötetből annak a magyar műszaki hagyatéknak a feldolgozása, amely bizonnyal megtalálható lenne Bécsben, az egykori birodalmi Ober Baudirection iratanyagában. Ezúttal nyitva hagyott bizonyos kérdések csak ennek az írott hagyatéknak az ismeretében lesznek tisztázhatók. Hasonlóképpen az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet hagyatékának eredetiben való áttanulmányozása is szükséges lenne.

A vízrajzi szintezések anyagának feldolgozásához aránylag kevés forrásanyag hiányzott. Mindenekelőtt azok az írásos munkarészek, amelyek a háború során megsemmisültek. Több, magyar alapítású és sokáig magyar múltú vízi társulat végrehajtott szintezéseinek munkarészei a Magyarországtól 1920-ban elszakított területeken vannak. Ezekhez szintén lehetetlen volt hozzáférnem. A vízi mérnöki szolgálatban dolgozó kartársaim messzemenő figyelmességgel igyekeztek megkönnyíteni, hogy a hazai levéltári és könyvtári anyag segítségével pótolhassam a vízrajzi szintezésekre vonatkozó történeti adatok terén mutatkozó hiányokat.

Ez a kötet csak az 1920 előtti, régi városi szintezéseink vonatkozásait tartalmazza. Ezen a téren is számottevő a háborús pusztulás. Az ebben a vonatkozásban fennmaradt hiányokat helyszíni kutatásokkal igyekeztem pótolni.

Az utolsó fejezetek közül három kritikai szemszögből tekinti át az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet és a magyar Vízrajzi Osztály szintezéseinek eredményeit, valamint a múlt századi trigonometrikus magasságméréseket. Nem tudtam ugyanilyen részletességgel foglalkozni az ún. Vásárhelyi-féle magasságok kritikai elemzésével, mivel ide vonatkozó újabb ellenőrző szintezéseink aránylag még nagyon kevés Vásár helyi-féle alappontot kapcsoltak be az új hálózatba ahhoz, hogy ez a munka elvégezhető legyen. Megvan azonban a remény arra, hogy néhány éven belül erre a munkára is sor kerülhet.

Ez a munka nemcsak, sőt elsősorban nem történeti érdekességű. Gyakorlati okokból van reá égető szükség. Ugyanis a régi vízrajzi felvétel alkalmával a folyók hossz- és keresztszelvényei százainak és ezreinek magassági adatait a Vásárhelyi-féle magasságokhoz kötötték. Bármilyen mértékű mérési (szintezési) hiba legyen is a Vásárhelyi-féle pontokban, két-két szomszédos pont között még mindig sokkal kisebb ez a hiba, mint a folyók mederviszonyaiban 100—120 esztendő alatt bekövetkezett változás. Éppen ezért, amennyiben a régi Vásárhelyi-féle magasságok mai értékét (már természetesen csakis a napjainkig fennmaradt pontokon) meghatározhatjuk, akkor a folyómedrek magassági, illetőleg mélységi viszonyaiban bekövetkezett változás is egyúttal ismeretessé válik. Énnek a problémának ismeretére pedig nemcsak a geológus683