Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Utószó
UTOSZÓ Kevés olyan építési, városrendezési, út- és vasútépítési, vízszabályozási, lecsapolási és ezekhez hasonló mérnöki feladat van a világon, amelynek keresztülviteléhez, sőt már a tervek elkészítéséhez is, ne lenne szükség kisebb- nagyobb arányú szintezésre. Éppen ezért bizonyos, hogy építkezésekkel kapcsolatos kisebb szintezésekre már igen korai magyar időkben sor került hazánk területén. Gondoljunk csak pl. az esztergomi királyi várpalota építésével kapcsolatos ilyennemű munkálatokra. De az ilyesféle mellérendelt szintezési munkálatoknál sokkal nagyobb arányú szintezési feladatok is szükségessé váltak már az Árpádházi királyok korában, valamint az azt követő időkben. Ezek a szintezések főként vízépítési munkálatokkal voltak kapcsolatosak. Az Árpádházi királyok alatt, valamint később, Mátyás király haláláig, különösen számos halastó létesült az országban. Ezek vízellátásának és vízelvezetésének megtervezéséhez valamiféle szintezésre szükség volt, bármilyen egyszerű eszközökkel hajtották is végre azokat. A XVI. század második feléből van tudomásunk egy olyan nagyszabású folyószabályozási munkáról, amely bizonyosan nagyobb arányú szintezési munkával járt együtt. Ebben az időben a Fertő-tó vize hirtelen olyannyira leapadt, hogy halászni sem lehetett benne, és a bécsi piacról elmaradt a fertői hal. Ekkor bizottságot küldtek ki az apadás okának megvizsgálására. Megállapították, hogy Nádasdy Tamás nádor özvegye, Kanizsay Orsolya szabá- lyoztatta és új mederbe tereitette a Rábca és a Répce vizét, amely addig a Fertő-tó víztömegét szaporította. Nagyon messzire kellett volna visszalapoznunk a történelemben, ha a magyarországi szintezések történetének kutatásakor és megírásakor ilyen ködbevesző adatokat is össze óhajtottunk volna szedni. Ezektől a korai munkálatoktól azonban, minden érdekességük ellenére, ezúttal el kellett tekintenünk. Munkám fő célja azonban, miként az Előszóban körvonalaztam, nem ez volt. Célkitűzésemnek megfelelően kezdtem el a múlt század első felére vonatkozó kutatómunkát az Országos Levéltárban, ahol az egykori helytartó- tanácsi levéltár páratlan gazdagságú anyagának ide vonatkozó részét igyekeztem feldolgozni. Fejlődéstörténeti szemszögből — úgy érzem — munkám eléggé kimerítő, s talán nem maradtak benne bántó hézagok. (Mindenesetre azt is figyelembe kell vennünk, hogy a legutóbbi háború során számottevő, igen értékes levéltári anyag pusztult el.) Nem volt azonban sem időm, se módom a vidéki levéltárak ide vonatkozó anyagának feldolgozására. A megyei levéltárakban is igen sok értékes adalék 682
