Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
1. A szabatos szintezési munka kezdete hazánkban. A Körös-vidék szintezése
mentén [20], Ezt a nagy munkát a hevesiek — természetesen — némákkor végezték el, hanem az készen volt már korábban. Hogy kinek a felvételéről lehetett szó, nem sikerült kinyomoznom.* Február végén Heppe újabb utasítást ad : négy megyei mérnök vegyen maga mellé egy-egy „gyakoriászt”, hogy a Tisza felvételét ezzel is meggyorsítsák [21]. Nem riad vissza attól sem, hogy a geodéziai felvétel sürgősségére való tekintettel elrendelje a falvakra kötelező robotot [22], Mivel pedig a megyei mérnökök semmiképpen sem győzik tartani a Heppe által megkívánt munkaütemet, utasítja a „Navigations-Directiót”, hogy mérnökei azonnal kapcsolódjanak bele a munkába [23], majd amikor már van némi geodéziai alapmunka, a vízimérnököket (Hydraulische Ingenieurs) is útnak indítja a praktikátokkal együtt, hogy megkezdjék a szabályozási tervek kidolgozását [24]. Egyetlen mérnök kap tőle hivatalos dicsérő szót. ősz végén kelt rendeletében igen elismerően emlékezik meg Balta Antalról, mint aki igen tevékenyen vett részt a Tisza geodéziai felvételében [25]. Idővel a Duna szabályozása is mind halaszthatatlanabbá vált. Nemcsak a folyók sajátos természeti viszonyai követelték meg a mielőbbi szabályzást, hanem az is, hogy minden valamire való folyónk tele volt vízimalmokkal. Egy-egy olyan nagyobb község közelében, mint amilyen pl. Dunaföldvár, 20—25 malom is horgonyzott a Dunán, Buda és Pest körül pedig a százat is megközelítette vagy meghaladta a számuk. Öt-hat malom hegyes szögben egy-egy vonalban sorakozott valamelyik part mentén. Hogy hol horgonyozhatnak, azt a kir. hajózási mérnök (Navigations Ingenieur) jelölte ki, Az egymás mögött következő malomsorok úgy befolyásolták a folyók mederalakulását, mint a beépített sarkantyúk. Néha egy-egy molnár titkon belopakodott egyik-másik község határába. Mire észrevették, már baj volt. Legtöbbször a hajósok jelentették az ilyen esetet, mert a malmok egy-két heti ott tartózkodása elegendő volt ahhoz, hogy a sodorvonal, s ezzel a partok vonala is megváltozzék. Ezzel együttjárt az is, hogy a partokhoz simuló hajóvontató utat alámosta a víz árja. A gyakorta változó vízrajzi állapot a geodéziai felvételek szüntelen módosítását kívánta meg. A múlt század elején a Tisza felvételével úgy-ahogy elkészültek, s megkezdték a Duna felvételét. 1815/16-ban igen erős volt a tél. Buda és Pest között, valamint a Csepel sziget orránál hatalmas jégtorlasz képződött. Az Orsz. Építészeti Főigazgatóság mérnökei szabatos geodéziai felvételt készítettek róla [26]. 1816 nyarán a felvételeket Földvár és Bölcske között folytatták. A partok szelvényét és a vízszintviszonyokat kettős szintezéssel vették fel, és az eredményeket összehasonlították [27], Két év múlva, 1818-ban, Kömlőd, Gerjen, Fájsz, Kákony, Szeremle, Báta és Szekcső környékén folytatnak hasonló szintezést [28]. Ugyanebben az évben elrendelik a Fájsz és Fadd községek közötti Duna-szakasz felvételének folytatását is [29]. Sajnos, mindezek a felvételek nem voltak összefüggők. Sőt, geodéziailag olyannyira különállók voltak, hogy minden egyes alkalommal külön-külön utasításban közölte a főhatóság a felvétellel kapcsolatos tennivalókat. Teleki Ferenc gróf, a Duna-szabályozás kir. biztosa, 1818. decemberében kelt felterjesztésében [30] kéri is a Helytartótanácsot, hogy a Duna felvételét, az úgy* 1 magyar mérföld = 8353,60 m ; 1 osztrák (posta)mérföld = 7585,94 m. 5 Bondefy : Szintezési munkálatok 65
