Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
Kukkamäki vizsgálati végeredményei szerint a refrakciógörbe — normális légköri viszonyok között — megközelítően nagysugarú körívnek tekinthető. Ehhez mindjárt hozzátehetjük, hogy ez a tétel csak egészen kivételesen nyugodt légköri viszonyok mellett érvényes, amikor semmi sem zavarja az észlelést. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az észlelés igen gyorsan menjen végbe, vagyis az első és az utolsó leolvasás között ne teljék el nagyobb időköz, legfeljebb 2,0—2,5 perc, de még inkább, ha lehetséges, 1,0—1,5 perc. Kukkamäki elképzelése szerint a refrakcióhibákat úgy tudjuk kiejteni, ha a szabatos szintezésnél lejtős terepen, mérés közben minden műszerállásban, legalábbis egy függőlegesben (ebben az esetben a műszer közelében) a térszín fölött 15—20 cm, 50 cm és 250 cm magasságban, termoelemek- kel vagy ellenállásos termométerekkel 0,01 C° pontosan mérjük a léghőmérsékletet. Ez az eljárás a szintezést a gyakorlatban annyira megnehezítené, a ráfordított időt annyira megnyújtaná, hogy egyéb szabályos hibák fellépésére nyílanék biztos lehetőség. Ellenberger a hőmérsékletváltozás, azaz a hőmérsékleti gradiensmérés gyorsabbá és pontosabbá tételével óhajtotta a Kukkamükiné 1 felmerült nehézségeket megoldani. Igen gondos felépítésű kísérleteivel és azok eredményét összegező tanulmányával [41] (1954) — véleményünk szerint — nem sikerült a problémát a gyakorlati megoldás felé előrevinnie. Sokkal szerencsésebben fogta meg a kérdést G. Reissmayn [42]. Bár ő is azon a nyomon halad, amelyen elődei, vagyis célja a refrakciógörbének matematikailag kifejezhető görbével, egy megfelelő függvényalakkal való helyettesítése, annyit sikerült elérnie, hogy kísérleti szintezéseinek eredményei alapján jó tájékoztató értékeket tudott összegyűjteni a szokványos körülmények között végrehajtott szabatos szintezés közben fellépő refrakció lehetséges nagyságára vonatkozóan, illetőleg ezeken keresztül — a nagy számok törvénye alapján — némi felvilágosítást nyújt az optimális szintezési lehetőségek felől [43]. Mindamellett azokat az eredményeket, amelyeket a refrakció-probléma kiváló kutatói korszerű kísérletekkel levezettek és megállapítottak a refrakció- hiba nagyságára vonatkozóan, a bécsi katonai szintezésre nem lehet minden további nélkül alkalmazni. Ugyanis a bécsi szintezésnél egyik legfontosabb követelmény sohasem volt kielégítve : az egy-egy műszerállásban végrehajtott észlelés nem 1—2 percig, hanem 10—15 percig, vagy néha még annál is tovább tartott. Amikor az alábbiakban röviden áttekintjük az egész refrakció-kérdést, ezt az igen lényeges, mondhatjuk : döntő mozzanatot nem téveszthetjük szem elől. A szintezést — miként mondottuk — a talajjal és a talajt borító növényi takaróval, a térszínen található állandó vagy időleges szabad vízfelületekkel közvetlenül érintkező, néhány méter vastagságú légrétegben hajtjuk végre. Ebben a mikroklimatikus nak nevezett légrétegben levő légtömegnek hőmérséklete szinte percről percre változik. Emiatt áramlások és örvénylések keletkeznek benne. 538