Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai

A mikroklimatikus légrétegen belül a hőátadásnak négy formáját szokás megkülönböztetni:

1. a molekuláris, azaz fizikai úton végbemenő hővezetést;

2. a tömegkiterjedés folytán bekövetkező hővezetést (konvekciót) ; ebben az esetben a felmelegedett részecskék szállítják tovább a hőt;

3. a meleg levegő áramlását, s végül

4. azt az esetet, amikor a hőátadást vízrészecskék (az áramló pára) közvetítik.

(Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a szóban forgó ,,hőn” nemcsak meleget értünk, mert a hőátadás folyamata a légréteg lehűlését is jelentheti.)

A szabatos szintezést illetően a hőátadásnak 3. és 4. módja a legfontosabb, mert az áramlás gyakran helyi örvénylésbe csap át, a felmelegedett párarészecskék mozgása pedig néha szintén igen nagy sebességgel, főként azonban nagyon szabálytalanul megy végbe.

Az észlelésnek egy-egy műszerállásban azért nem szabad 1—2 percnél tovább tartania, mert a mikroklimatikus légtömegnek nyugalmi állapota hosszabb időn át nem remélhető. Ha az észlelés egy-egy műszerálláson belül elhúzódik, a talajközeli légréteg pillanatnyi egyensúlyi állapota megbomlik, légmozgás keletkezik, ami egyben a refrakciógörbe alakjában is azonnali változást okoz.

Azt a közönségesen ismert tényt, hogy nagy melegben a szintezőlóc osztásának képe szinte táncol a szemünk előtt, a refrakciógörbe pillanatonként! szüntelen változása okozza.

Márpedig tudjuk : a szabatos szintezést arra az elemi feltételre alapozzuk, hogy a hátra és előre irányzás, illetőleg lécleolvasás pillanatában a refrakció- görbének mindkét irányban egybevágónak kell lennie. Ez a kívánalom teljes szigorúsággal vajmi ritkán teljesül. A szintezés végeredményére — éppen ezért — a refrakciógörbe változása mértékének, gyakoriságának és mineműségé- nek igen nagy befolyása van.

A korszerű szabatos szintezésnél, ahol egy-egy műszerállásban a lécek leolvasását 1—2 perc alatt végezzük el, nagyon kicsiny annak a valószínűsége, hogy számottevő refrakcióhiba következik be; feltéve, hogy a szabatos szintezés végrehajtására vonatkozó szigorú szabályokat betartjuk. A szintezésnél a refrakció hibaforrásként ugyanis csak akkor jelentkezik, ha a hátra és előreirányzás alkalmával az iránysugár nem azonos fizikai állapotú légrétegeken halad át.

A szabatos szintezés szemszögéből valóban nem közömbös azoknak a helyi mikroklimatikus légköri viszonyoknak ismerete, amelyek között az észlelést végre kell hajtanunk. Reissmann ezekre vonatkozóan igen kiterjedt megfigyeléseket végzett.

Mindenekelőtt azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy jelentkezik-e egyszerű eszközökkel mérhető hőmérsékletkülönbség a talajmenti rétegekben, hogyan változik a hőmérsékleteloszlás a függőleges mentén és hogyan függ ez az egyéb időjárási tényezőktől. Ebből a célból egy függőleges oszlopra szerelt 9 hőmérőt egy éven át naponta háromszor leolvasott. A hőmérők közül a legalacsonyabb 0,15 m, a legmagasabb 3,80 m magasan volt elhelyezve. A közel tízezer értékből álló leolvasás-sorozat alapján megállapította, hogy :

a) a talajmenti levegőrétegben, ahol a szabatos szintezés halad, csaknem mindig változik a hőmérséklet a magassággal;