Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai

A múlt század elején Gauss (1775—1855) [33], majd a század közepén Baeyer tábornok (1794—1885) tért* vissza a probléma vizsgálatára [34], Az említettek fáradozásai kivétel nélkül arra irányultak, hogy sikerüljön valami elfogadható K refrakciós állandót találniuk. A problémát azonban végérvényesen nem sikerült megoldaniuk.

Századunkban ugyanezzel a céllal tovább folyt a kutatás. Mintegy ötven esztendeje Best angol mérnök a szigetország déli részén (A = 2° W, és <p = 52° N) két éven keresztül két percenként leolvastatott három hőmérőt, amelyeket a talajszint fölött 2,5 cm, 30 cm és 120 cm magasságban helyezett el. Kísérleti méréseiből nagyon jó tájékoztató értékeket kaptunk a hőmérsékleti gradiensek átlagos értékeinek napi változására vonatkozóan [35].

R. Hugershoff doktori értékezésében foglalkozott (1907) a refrakció vizsgálatával. Szándéka az volt, hogy valamely függvényalakot vezessen le a refrakciógörbére vonatkozóan; feltéve, hogy refrakciógörbén a térgörbévé torzult iránysugárnak a műszeren és a 'Szintezőlécen átfektetett vertikális síkra eső vetületét értjük.

Ez a görbe egészen kivételesen nyugodt, normális légköri viszonyok között, amikor semmi sem zavarja az észlelést, megközelítően nagysugarú körívvel helyettesíthető. Ennek a körívhez hasonlító görbének az egyenletét számos geodéta kereste. Ebből a célból mindenekelőtt a

t = f (h)

m

függvényt kellett előállítani. Hugershoff erre a célra a

t = a + bh2

függvényalakot használta [36].

1936-tól 1939-ig T. 1. Kukkamäki foglalkozott igen behatóan a szintezési refrakció vizsgálatával [37—40].

Ekkoriban már tökéletesen tiszt ázott volt, hogy a levegő hőmérséklete (t) a talajfeletti magasságtól (h) függ, a függvényalak azonban egyelőre ismeretlen. Ezért Kukkamäki egy önkényesen választott, interpolator]kus jellegű függvényalakot vezetett be, amely azonban a tapasztalati tényeknek eléggé megfelelt:

í = a + bhc,

ahol a, b és c gyakorlati kísérleti úton megállapítandó mennyiségeket jelentenek. Meghatározásukra legalább három ismert magasságban kell igen gondos (± 0,01 C° középhibájú) hőmérsékletmérést végezni.

Ha a fenti függvényt h szerint differenciáljuk, akkor

át = b c hc~l (IÄ,

illetőleg

áh = —- dí.

b ch'~l

Eszerint, ha szintezés közben t hőmérsékletnek h leolvasás felel meg, akkor (t + át) hőmérséklethez (h dA) leolvasás tartozik.

537