Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
halmozódó jellegű, és ennyiben szabályosnak mondható. A hibának ebbén a részében az jut kifejezésre, hogy a festett méter egyáltalában eltérő nagyságú a valóságos métertől. A hibahalmozódás tényét illetően teljesen közömbös, hogy az eltérés pozitív vagy negatív értelmű-e. Az eltérés jellege nemcsak vonalanként, hanem egy-egy vonalon belül is megváltozhatik. Nyilvánvalóan a felszínközeli légköri viszonyok tartós és lényeges (változása rejlik az ilyesfajta jelenségek mögött. Természetesen az előbbinek elsődleges oka a légkör általános fizikai viszonyainak tartós és lényeges megváltozása. Néhány napos tartamú légköri változás a lécek hosszváltozása általános menetének jellegét nem tudja megváltoztatni, csak csipkézni. A léckomparálási hiba másik része véletlen jellegű. Ebben a részben jutnak kifejezésre a mikroklimatikus viszonyok kisebb, napi változásai, amelyek a hibagörbe menetét nem tudják megváltoztatni, csak arra rátelepszenek, azt fodrozzák. Vizsgálati és bizonyító anyagul a régi bécsi katonai szintezés hálózatából néhány csehszlovákiai és magyarországi vonalat használunk fel. Az előbbiekre vonatkozó hibaábrákat, legtöbbször a hozzájuk tartozó topográfiai metszettel együtt a csehszlovák országos felsőrendű szintezés tette közzé [26—30], valamint Bedfich Kruis kitűnő tanulmányából [31] valók. Az utóbbiakat Bendefy szerkesztette, mégpedig nem a Gárdonyi közölte adatok, hanem a bécsi katonai szintezésnek 1949/50. évi újabb kiegyenlítéséből származó értékek alapján. Mielőtt azonban ennek az anyagnak részletes taglalásába fognánk (amire a 9,4—9,5 és 9,6 fejezetben kerül sor), a szintezési refrakció kérdésével óhajtunk foglalkozni. 9.03. A SZINTEZÉSI REFRAKCIÓ ÉS A BÉCSI KATONAI SZINTEZÉST TERHELŐ REFRAKCIÓHIBÁK A léckorrekció hibája mellett a bécsi katonai szintezés eredményeit terhelő hibák között a legnagyobbak közé tartoznak a légköri sugártörés, röviden : refrakció okozta mérési hibák. Maga a refrakció, mint fizikai jelenség, azért jön létre, mivel a műszertől a szintezőlécig haladó iránysugár különböző hőmérsékletű, tehát különböző sűrűségű, következésképpen különböző fénytörésű légrétegeken halad át. Mivel a hőmérsékletváltozás folyamatos, az iránysugár térgörbévé torzul. Tetézi a mérési nehézségeket, hogy ez a légréteg — úgyszólván — soha sincs nyugalomban ; a talajról visszaverődő napsugarak melegítő hatására most lassúbb, majd gyorsabb ütemű, de mindenképpen szinte állandóan örvénylő mozgásban van. Ezért mondható, hogy a szintezés az a geodéziai művelet, amely a refrakcióviszonyok változását idetően talán a lehető legkedvezőtlenebb viszonyok között: a talajközeli légrétegben megy végbe. Másrészt azonban ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a szintezési refrakció alakulását befolyásoló légköri tényezőket valóságos mérésekkel figyelemmel tudjuk kísérni. A szintezési refrakció tanulmányozásával — mai ismereteink szerint -— elsőnek Maupertuis francia fizikus és matematikus (1698—1759) foglalkozott. Ide vonatkozó feljegyzései 1736-ból valók [32]. Vele majdnem egy időben (1751) foglalkozott a refrakció vizsgálatával Tobias Mayer német fizikus és matematikus is. 536
