Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai

Tudvalevő, hogy egy tökéletesen szabatos, kifogástalan szintezésből származó adatok, valamint egy megbízhatatlan, kevésbé pontos mérésből származó magasságok közötti különbségek szintén megbízhatatlanok lesznek. Éppen ezért nem közömbös, sőt elsőrendű feladat számunkra, hogy ismerjük a bécsi katonai, valamint az ahhoz módszereiben nagyon hasonló vízrajzi intézeti szintezések megbízhatóságának mértékét. Rédey I. a földkéreg izosztatikus egyensúlyáról írott tanulmányában Gárdonyi közlése alapján úgy vélekedik, hogy ,,. . . az ország magassági szempontból nagyjában egységesen viselkedik.” Majd — a [9] a. id. közlésre támaszkodva — kiemeli, hogy ,,. . . Magyarország területén jelentős mértékű függőleges értelmű kéregmozgások vannak.” Alább felhívja azonban a figyel­met, hogy Gárdonyi eredményei nem tekinthetők véglegesnek, s a magyar- országi szint változások problémája legelsősorban geodéziai vonalon — további szabatos szintezések végrehajtásával véghezviendő — vizsgálatokra szorul [12]. Rédey tanulmányának ide vonatkozó néhány oldalán található állás­foglalásnak legnagyobb értéke, hogy ismételten felhívja a figyelmet a további szorgos kutatás fontosságára. ,,. . . Ameddig ezt a kérdést meg nem vizsgáltuk, írja, addig csak a pontok egymáshoz viszonyított süllyedéséről és emelkedé­séről beszélhetünk . . .” Vagy pl. ezzel a mondatával : ,,. . . feltételezve, . . . hogy a szintezések hibátlanok voltak,” stb., ismét arra utal, hogy a régi bécsi szintezés szabatosságában erősen kételkedik [12]. Feladatunk tehát a bécsi katonai és a múlt századvégi vízrajzi szintezések eredményeinek szigorú kritikai vizsgálata. * A közzététel idejében még egyáltalában nem volt ismeretes, hogy ezek­nek a magasságkülönbségeknek hányad részét teszik a mérési és kiegyenlítési hibák, s hányadát a valóságos geológiai eredetű mozgások. Ennek ellenére, vagy három-négy hónappal Gárdonyi közleményének megjelenése előtt, a budapesti egyetem természettudományi karának két professzora, majd rövi­desen a földtani intézet igazgatója már állást foglalt amellett, hogy a szóban forgó különbségek valóságos szintváltozásokat jelentenek [13—15], A leg­illetékesebbek állásfoglalása után, több mint két évtizeden át általában mindenki: geológus, geofizikus, geográfus és geodéta, ilyen szemszögből tekintette és taglalta ezt a kérdést. Már Oltay és Gárdonyi úgy látta a problémát, hogy a bécsi katonai szintezést mérési és kiegyenlítési hibák terhelik. A hibák nagysága azonban egyelőre ismeretlen volt. Azt is mondhatjuk, hogy a hibák természetéről is olyan keveset tudtunk, hogy az majdnem a semmivel volt azonos. Ilazaynük. már említett véleményétől eltekintve, általánosságban az a felfogás alakult ki, hogy bár a bécsi katonai és a század eleji vízrajzi szintezést több különféle hiba terheli, és a szintezési alappontok magasságában Gárdonyi által közölt változás nem lehet teljes egészében azonos a geológiai természetű változással, mégis valahogy, egyelőre ismeretlen mértékben és módon, arányos azzal. .Nehéz is lett volna más következtetésre jutnunk, amikor mind a mai ország­határokon belül, mind Erdélyben, mind Bácskában azt tapasztaltuk, hogy a mutatkozó szintkülönbségek tökéletes összhangban levőknek látszanak hazánk földtani szerkezeti viszonyaival. S ez a körülmény nagyon kézenfekvő­nek, nagyon természetesnek tűnt, mivel megokolható volt azzal, hogy ,,. . . bár­milyen hibák terhelik is a régi szintezést, az újhoz képest, azok is többé­526

Next

/
Thumbnails
Contents