Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
9. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezésének hibaforrásai
Az eddigiekben felsorolt régibb vízrajzi szintezések egymás közt teljesen egyenértékűeknek mondhatók, ezért részletes megkülönböztetésük ezúttal nem is szükséges. /) 1873-ban vette kezdetét és hazánk területén nagyrészt 1897-ig tartott az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezése. Az ezt kiegészítő szintezési munkálatok egészen 1913-ig, tehát jóformán az I. világháború kitöréséig folytak, de az utolsó másfél évtized munkálatai nem állottak másból, mint két újabb, II. rendű vonal (Baja—-Szabadka és Lepsény—Győrasszonyfa közötti vonalak) beiktatásából és a korábbi szintezésben felfedezett hibák kereséséből. g) A Vízrajzi Intézet 1890 és 1895 között végrehajtott szabatos szintezései a bécsi katonai szintezés hálózatához csatlakoznak, és tökéletességre való törekvés dolgában felülmúlják a bécsiek munkálatait. (Ezzel nem óhajtom azt mondani, hogy a vízrajzi szintezések végeredménye egy hajszálnyival is megbízhatóbb a régi bécsi katonai szintezések eredményénél.) Ezeket a szintezéseket tekinthetjük a régibb országos jellegű, a maguk korában kétségtelenül szabatos szintezési munkálatoknak. A mai értelemben vett, teljesen korszerű, felsőrendű szintezést hazánkban 1921-ben kezdették meg a Háromszögelő Hivatal kiváló mérnökei. h) Az ország I. rendű szintezési hálózatát első ízben a Háromszögelő Hivatal készítette el 1921 és 1939 között, majd 11. rendű szintezési hálózat fejlesztésével volt elfoglalva, a háború alatt pedig, 1944 őszéig az erdélyi és bácskai országrészeken fejlesztette tovább az I. rendű hálózatot. Ez a remek munka szabatosság dolgában már 1932-ben Európában az első helyen állott [1]. Sajnos, a hálózati alappontoknak kb. 40°/0-a a II. világháború alatt tank- csaták közepette és a bombázások során elpusztult [2—5]. A romjaiból rohamosan újjáépülő ország számára sürgősen újabb felsőrendű szintezési hálózatot kellett fejleszteni. Ez a munkálat szervezetten 1950-ben kezdődött, s 1954-ig a Dunántúl I. és II. rendű szintezési hálózata teljes egészében, a többi országrészé pedig 1958 elején készült el, úgyhogy 1957-ben megtörtént az egész ország I. rendű szintezési hálózatának kiegyenlítése, 1958-ban pedig a teljes II. rendű szintezési hálózata is kiegyenlíthető lesz. Az új, országos III. rendű szintezési hálózatnak tervezett összhossza többszöröse az I. és II. rendű hálózat terjedelmének. A dunántúli 111. rendű hálózatnak mintegy 25%-a szintén elkészült, s a többi országrészen is legalább 10 000 km-nyi III. rendű szintezési vonalat észlelt és számított ki a Geodéziai és Kartográfiai Intézet mérnöki kara. Az új szintezési hálózat kifejlesztése során követett elvekkel más tanulmányunkban [6—7] részletesen foglalkozunk. Ebben és a következő fejezetben foglaltakat előtanulmánynak szánjuk a Magyarországon végrehajtott szintezések eredményeinek összehasonlításából nyert mérőszámoknak geológiai és geofizikai vonatkozású kiértékeléséhez, 9.01. A SZINTEZÉSEK MINŐSÉGE 1. Az a)-tói e)-\g felsorolt régibb vízrajzi szintezéseket a múlt század első felének kezdetlegesebb műszereivel hajtották végre. E műszerek távcsöve gyenge nagyítású, a szintezőlibella a távcsőhöz legtöbbször nem szilárdan kötött. Legnagyobb hibájuk azonban az, hogy a) a szintezőlibella belül henger alakúra volt csiszolva, emiatt a buborékot szinte lehetetlenség volt szabatosan középreállítani. b) A műszer az állványzathoz egy kúp alakú persely segít521
