Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón
Ezzel az eljárással azt óhajtották elérni, hogy magasságmérésük megbízhatóságának foka még inkább kitűnjék. 13. Az alappontoknak az I. és a II. szintezésből származó magasságát csakis egy-egy kisebb (20—20 km átmérőjű) poligon lezárása titán számítjuk ki. Munka közben pedig csak az oda-vissza szintezés alkalmával egy-egy műszerálláson belül, a kötőpontokra nyert magasságkülönbségeket hasonlít- gatjuk össze. Ezeknek az (lh — lc) értékeknek 1 — 2 mm-en belül azonosaknak kell lenniük, mondja a tervezet. Ha az eltérés nem nagyobb 1,0 mm-, de legfeljebb 2,0 mm-nél, akkor a mérés jó. Ellenkező esetben a szintezést a hibás műszerállásban meg kell ismételni. Az ismétlést annyiszor kell végrehajtani, amíg csak olyan eredményt nem kapunk, amely a fenti kívánalomnak eleget tesz. A jegyzőkönyvben a fel nem használt észlelési eredményeket ceruzával feltűnően keresztülhúzzuk. Az ily módon törölt lapokra feljegyzett adatokat úgy kell tekinteni, mintha nem is lennének. 14. Az egyes poligonokban mutatkozó záróhibát a mérés teljes befejezése után egyenlítjük ki, mégpedig poligononként úgy, hogy súlynak a műszer- állások számát tekintjük. Elgondolásuk tehát abban a tekintetben különbözött a maitól, hogy súlyként nem a poligon km-hosszát, hanem a műszerállások számát veszik tekintetbe a kiegyenlítésnél. Ez arra utal, hogy a műszerállásonkénti buborékközépre állításnak még mindig igen nagy jelentőséget tulajdonítottak azért, mivel ezt keresztülvinni fizikailag is igen nagy munka volt. Ennek okát a libellák csiszolásának módjában kell keresnünk. Az alapelvek ismertetését Péch az alábbi pár sorral zárta le : ,,A Vízrajzi Osztály magasság mérésénél ezek az alapelvek szolgálnak irányadóul, amelyeket ha összehasonlítunk a külföldi méréseknél követett módokkal, kitűnik, hogy a mi eljárásunk a lehető legegyszerűbb. Dacára ennek — de tekintettel arra a körülményre, hogy a mi méréseink sík vidéken történnek — egyszerű eljárásunkkal is elérjük az európai magasság mérésnél követelt pontosság legmagasabb fokát, amintez... a Tisza menti magasságmérés eredményéből látható.” 8.03. A VÍZRAJZI SZINTEZÉSNÉL ALKALMAZOTT MŰSZEREK ÉS FELSZERELÉS A Vízrajzi Osztály által végrehajtott szabatos szintezésnél az alábbiakban ismertetett 1 angol, 1 francia, 2 svájci és 2 magyar gyártmányú szintezőműszert, valamint kizárólag magyar gyártmányú felszerelést használtak. A magyar műszereket és a felszerelést a Vízrajzi Osztály megrendelésére a budapesti Mechanikai tanműhely készítette. a) Troughton—Simms mintájú szintezőműszer. Készült Londonban ; 1889. évi minta (8.08. ábra). Távcsövének nagyítása 33-szoros. A szintezőlibella buborékjának a középről 1 mm-rel való elmozdítása 100 m távolban álló szintezőlécen 3,33 mm szálelmozdulást okoz. A libella állandója tehát 6,87". A tárgylencse átmérője 46 mm. A távcső hossza kb. 400 mm. Megengedett léctávolság 100 m. A műszer rendkívül szilárd építésű. A szokatlan nagyságú távcsőben a szemcső nagyon biztosan mozog. A távcső optikája olyan kitűnő, hogy tiszta időben még 250 m léctávolság mellett is lehetővé teszi az 1 mm élességű becsléssel történő leolvasást. 31* 483
