Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón

Egyszerű szerkezeti felépítése miatt sík vidéken ezzel a műszerrel tudtak a leggyorsabban szintezni. A távcső és a szintezőlibella egymáshoz és az alhidá- déhoz szilárdan kötött. Ennek tulajdonítható, hogy kellő gondozás mellett talán a legtovább tartotta meg kiigazított állapotát.

Az eredeti típuson nem volt szintezőcsavar, tehát a szintezőlibella buborékjának finom középreállítását is a talpcsavarokkal kellett elvégezni. Ennél a műszernél az iránysík forgáspontja a műszer tengelyében van ; ennek következtében a hátra és előre irányzás között az iránysík magassága nem vál- tozhatik meg a buborék újbóli beállítása következtében.

8.08. ábra

Troughton—Srmm.s-mintájú szintezőműszer (London, 1889)

Ha a műszer felállítása alkalmával arra az egyetlen gyakorlati szabályra ügyeltek, hogy a műszerállvány lábait úgy helyezzék el, hogy a szintezőlibella buborékja mind a két főirányban lehetőleg középütt legyen, akkor a talpcsavarokat nem kellett túlságosan igénybe venniük. Ezeknek a kopása volt az egyetlen káros jelenség, amelyet érdemesnek tartottak a feljegyzésre.

A Vízrajzi Osztály kívánságára az angol gyár bizonyos változtatásokat tett az eredeti típuson. így a négy talpcsavar közül kettőt rugóval kívánt helyettesíttetni. A rugókat acélból készítették, s emiatt azok az iránytű mozgását károsan befolyásolták. Emellett szintezőcsavart is készíttettek a műszerre. El is készült, de olyan durva kivitelben, hogy alkalmazására a gyakorlatban egyetlen esetben sem került sor.

b) Berthelemy-mintájú, francia szintezőműszer. Párizsban készült, a francia országos felsőrendű szintezésnél használt műszerek mintájára. 1889. évi beszerzés (8.09. ábra).

484