Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

8. Szabatos vízrajzi szintezési hálózat fejlesztése a századfordulón

eleve az alábbi általános alapelveket szögezték le a végrehajtási utasítás kidolgozása érdekében.

1. Csakis olyan szintezőműszert szabad használni, amely legalább 30-szoros nagyítású, s emellett az egész műszer szerkezeti felépítése kifogástalan. Előnyben kívánták részesíteni a kötött távcsővű és kötött szintező- libellájú műszereket.

2. Lelkiismeretesen gondoskodni kell arról, hogy a szintezőműszerek mindig kiigazított állapotban legyenek. Azaz : ha a műszer távcsöve és szintezőlibellája egyaránt levehető, akkor a műszert mindennap, a munka kezdete előtt meg kell vizsgálni és szükség esetén ki kell igazítani. Hogy igazításra van-e szükség, vagy nincsen, arról legalábbis a távcső megfordításával kell meggyőződést szereznünk. Ha azonban a távcső és a szintezőlibella kötött, a naponkénti vizsgálatra és igazításra nincsen szükség, de bizonyos hosszabb időközönként az igazítást ekkor is el kell végezni, mégpedig akkor, ha a szintezés eredményéből arra lehetne következtetni, hogy a műszer körül valami nincsen rendben. Ilyen esetben ugyanis szabályos hibák lépnek fel, s ezeket gyors halmozódásuk alapján nem nehéz felismernünk.

3. A kötőpontok között a műszerrel szigorúan középütt kell felállnunk. Ebben az esetben a sugártörésből és a műszer szerkezeti tökéletlenségeiből származó hibákat kikerüljük ; különösen azt a hibát, amely a szemcsőnek egy és ugyanazon műszerállásban két különböző távolságra való beállításából eredhet. Erre vonatkozóan még a legkiválóbb műszerek használata esetén is ügyelnünk kell arra, hogy az „előre” és „hátra” irányzás között a szálcső állása ne változzék.

4. A műszer felállításánál és a lécleolvasás alkalmával minden figyelmünket összpontosítsuk arra, hogy a távcső iránysíkja valóban vízszintes legyen, hogy a lécosztás képét a lehető legtisztábban lássuk. A lécleolvasást a legnagyobb gonddal és lelkiismeretességgel kell végezni. Leolvasás közben nem szabad arról gondolkozni, hogy mi lesz annak eredménye, illetőleg hogy milyen leolvasásokat szeretnénk kapni, elgondolván, hogy milyen értékeknek kellene jelentkezniük.

5. A lóctávolságot akkorának kell választani, hogy a leolvasást 1 mm pontossággal végezhessük el. A távolság tehát a műszerek nagyítóképességétől függ. Eszerint a Vízrajzi Osztály által használt, alább ismertetendő angol, francia és magyar gyártmányú szintezőműszereknél ez a távolság 100—120 m- nél, a bécsi és a svájci műszereknél 50—75 m-nél nem lehet nagyobb. A kérdést optikai úton kell eldönteni.

Ha nagyobb pontosságot követelnénk a lécleolvasásokat illetően, akkor nem centiméter, hanem milliméter beosztású léceket kellene használnunk. Ez pedig azzal járna, hogy a léctávolságokat kellene sokkal rövidebbre vennünk, írja Picii. Ezáltal megnövekednék a műszerállások száma, ami viszont a mérés pontosságának csökkenésével járna. (Nagyon érdekes és jellemző, hogyan okolja meg a fenti állítást:) „Mert az iránysík vízszintességén kívül a mérés pontossága függ ugyan a leolvasás pontosságától is, de a műszerállások száma is befolyásolja azt, amennyiben minél kevesebb a műszerállások száma, vagyis minél nagyobbak a léctávolságok, annál pontosabb a szintezés, kevesebb lévén benne a libella beállításának tökéletlenségéből származó hibák esélye.”

6. Minden vonalat legalábbis kétszer kell megmérnünk, mégpedig egymással ellenkező irányban. Különösen arra ügyeljünk, hogy az első és a máso479