Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
A XIX. század első évtizede fordulópontot jelent a magyar szintezés történetében. Amíg eddig egy-egy folyó szabályozása csak elszigetelt jelenség volt, most országos jelentőségű, rendszeres munkálatok vannak kialakulóban, elsősorban a Körösök vidékén. Ehhez szabatos magassági felvételre, következésképpen az eddigieknél szabatosabb műszerekre van szükség. A munkálatok lelke, támogatója és irányítója : Vay Miklós dandárparancsnok, generális, királyi biztos (komisszárius). Alsózsolcai kúriájából dirigálja a munkálatokat minden apróságra kiterjedő figyelemmel, s a bőséges élettapasztalatokkal rendelkező idősebb ember bölcsességével.* Vay Miklós generális igen kimagasló helyet érdemel a folyószabályozások és a magyar szintezések történetében. Az első szabatos szintezőműszert, amely Magyarországra került, ő vásárolta Angliában. A műszer saját tulajdona volt, de a keze alatt dolgozó mérnököknek használatára bocsátotta. Ő maga is értett kezeléséhez. Mindez kiderül az alábbi levelezésből. Vertics József Békés, Csongrád és Csanád megye jurátus geometrája [79], aki korábban már valószínűen a Körös szabályozási tervén is dolgozott, 1804. február 24-én Marosvásárhelyről levelet intéz Vay Miklós komisszáriushoz. Levelében [80] — többek között — ezt olvassuk : . .Nagyságodnak különös tökéletességű Libellája nálam gondos vigyázat alatt vagyon...” A „Libella” ezúttal szintezőműszert jelent. Ugyanerről a műszerről szó esik más alkalommal is, mégpedig Vay és Tessedik Sámuel geometra ** közti levélváltás során. Tessedik — Vay megbízásából — felvételeket folytatott a Körösök vidékén, de működésével Vay kevésbé volt elégedett. Tessedik földrajzi helymeghatározásokból indult ki. A hosszúság-különbségeket puskapor fellobbantásával határozta meg. Ezért a levelekben majdnem minden alkalommal szó esik a puskapor-küldeményekről is. (Bizonyára a nádi csikaszok ellen is jó hasznát vették.) A szóban forgó „Libella” ez idő tájt a Károlyi grófok uradalmi mérnökénél volt használatra. A mérnök értesítést kapott, hógy adja át a műszert Tessedilcnek. Erre vonatkozik az alábbi levél. ,,.. .(1811) szept. 30-án haza érkeztem Szeghalomról, más nap azonnal le-feküdtem, négy egész hétig fel sem kelhettem a Beteg Agyamból... * Vay Miklós születési évét nem ismerjük. 1824 második felében halt meg Pesten, kézírásából következtethetően eléggé magas életkorban. Emellett szól az a körülmény is, hogy a bárói rangot — Vay Dániellel együtt — 1783-ban kapta katonai érdemei jutalmául. — Hasonló nevű fiát a bécsi Polytecknikumra küldte 1822-ben, de az onnan két év múlva, atyja halála után, hazatért, hogy az alsózsolcai birtokot igazgassa. Diplomáciai pályára lépett. A lexikonok az ő életének adatait ismertetik. **Tessedik Sámuel geometra életrajzi adatai. Tessedik Sámuel (idb.) szarvasi evangélikus lelkésznek és gazdasági reformátornak (1742—1820) két házasságából 20 gyermeke született. Közülük a legidősebb az ifj. Tessedik Sámuel volt. A szarvasi ev. egyház régi születési anyakönyvében található bejegyzés szerint 1777. febr. 20-án született. Anyja Markovicz Teréz, aki id. Tessedik S. hivatali elődjének, Markovicz, hírneves szarvasi ev. lelkésznek a leánya volt. A fiatal Sámuel atyja kívánságára lépett mérnöki pályára, de Fodor szerint — mérnöki oklevelet nem kapott, mert csak két kötelező szigorlatot tett le. Ez annál érdekesebb, mert az egyetem mint igen jeles növendékről emlékezik meg róla. Három évig dolgozott Bállá Antal mellett mint praktikáns. Négy évet töltött el a békési Wenckheim-uradalomban, mint mérnök. Atyja szarvasi mezőgazdasági intézetében is eltöltött három esztendőt, majd egyet Mayer Frigyes intézetében. A Sohönborn-uradalommal is kapcsolatba jutott. A pesti Institutum Geo- metricumból való hazatérte után azonban főként a Sebeskörös vidékének ármentesítési munkálatainál foglalkozott. Jelentős részt vett atyjának irodalmi munkásságában is. 47
