Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
Bevezetés
A Puska-port is Kezemhez vettem, de még eddig Betegségem miatt nem mehettem Hasznát; azonban azt is alázatossan jelentem, hogy Grófi Károly Ingenirjétől most az Instrumentumot nem kaphattam, mivel aztat a’mint mongya már régen Károlyba el-vitték ; Hanem kérem Nagyságodat, ha ott találkozna ollyan Astralabium Perspectivával, hogy aztatt nékem ezen Operatiora egynéhány Napokra kölcsönözni, ’s mentői előbb el-küldeni mél- tóztatna,. .. M(ező) Berénbe, 1812. jan. 14. Tessedik Sámuel m. p. geometra” [81]. A levélben említett „Instrumentum” a szintezőműszer, amely közben Nagykárolyba került, de végül mégis csak eljutott Tessedikhaz, aki használta is felvételei során. Szintezett vele, majd Szeghalmon személyesen találkozott Vay Miklóssal, s ott kézből kézbe adta át a féltve őrzött kincset. Néhány nap múlva Vay felháborodott hangú levelet ír Tessediknek : ,,. . .Az én Anglus libellámat által vettem az Úrtól Szeghalmon a’nélkül, hogy ott helybe meg próbáltam volna. De meg próbáltam mindjárt akkor tavaly Debretzenbe lett érkezésemmel és nagyon sajnálottam, hogy el romolva találtam, mely miatt Tellyességgel hasznok vehetetlen való, nem állíthatván meg rajta a’' bulla csövet, mivel meg görbítették. Kénytelen voltam így fel küldeni Bétsbe a reparatiora. Kár volt ezt a tökélletes Instrumentumot el .rontani. A (lsó) Soltza 1812. szept. 3. Br. Vay Miklós generális, comissarius” [82], Hogy mi történt Tessedikilél a, féltett műszerrel, hogy a szintezőlibella fémtokja, a ,,bulla cső” elgörbült, könnyen elképzelhető : vállonvitel közben leejtették. Nem lesz érdektelen megemlítenem, hogjr Vay Miklós 1815 augusztusában Vertics József mérnöknek így ír a szintezést végző geometrák javadalmazásáról: „A Libellatioéra naponként 4 forintos Diurnumot adat a Consilium, mellyel ezennel assignalok.” [89] Az 1818. évi és a későbbi felvételeknél használatos műszerekről az egyes munkálatok ismertetése során szólunk. Itt még csak egyetlen fontos adatot említünk meg. Az Osztrák—Magyar Monarchiában az első távcsöves, nyilván szabatos igények kielégítésére törekvő szintező műszert Liesganig József jezsuita, neves geodéta szerkesztette, nyilván 1762—1770 táján, mert az alapvonalmérésekhez megbízható szintezőműszerre volt szüksége. Hogy kiváló műszer volt, abból tudjuk, hogy a V oigtlánder-cég még 1830-ban, sőt 1840-ben is mint igen jó és igen drága műszertípust hirdeti, és folyamatosan (sorozatban) gyártja is. A V oigtlünder-cégnek a ’magyar Orsz. Építészeti Főigazgatósághoz intézett, 1830. május 23-án kelt árajánlatából idézzük az alábbi részletet: „Ich nehme mir zugleich die Freyheit, ein löbl. Bau-Ober-Direction zur Kenntniss zu bringen, dass eine Nivellicrwage mit Scheiben und 3 Horizontalschrauben, per 150 f. Eng. nach der von mir an die löbl. Landes-Bau-Ober- Direction vor 2 Jahren gestandeten Zeichnung, ferner ein Lisganig’sches Nivellir-Instrument per 120 f. Eng. Dann 2 Eisenstangen-Niveau-Instrumente a 40 f. Eng....” „...2 Lisganig’sehe Nivellir-Instrumente binnen 8 bis 12 Tagen abgeliefert werden können...” [84] 48
