Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
Ha a valóságos mérési eredményeket vesszük alapul, a kilométeres közép- hiba az oda-vissza értelemben szintezett vonalaknál : /ukm = + 1,4 mm, illetőleg a csak egy irányban szintezett vonalaknál + 2,0 mm [111]. Már az eddigi kiegyenlítési módot is nemegyszer kifogás tárgyává tették egyrészt azért, mivel (főként kényelmi okokból) a már tulajdonképpen kész hálózatot három darabban egyenlítették ki, és a második, illetőleg harmadik rész kiegyenlítése alkalmával a már elkészült részek határán csatlakozási kényszereket alkalmaztak. így az egyes poligonokban levő durva záróhibák nem tudtak a legmegfelelőbben eloszlani, hanem hatásuk mindig csak a hálózat egy-egy részére korlátozódott. A hálózat negyedik részében, amely Dalmáciát, Boszniát és Hercegovinát ölelte fel, ismét más esettel találkozunk. A déli tartományokban a szintezési hálózat kifejlesztése poligononként történt. Az elkészült poligonokat évenként és egyenként, egymásra akasztva, sorra kiegyenlítették. Az ide vonatkozó eredményeket pedig a továbbiakban nem az „Astronomisch—Geodätischen Arbeiten . . .” című kiadványsorozatban, hanem a „Mittheilungen des k. u. k. Militär-Geogr. Institutes . . köteteiben tették közzé [112]. Noha bizonyára az a cél vezette a Katonai Földrajzi Intézet igazgatóságát, hogy a gyors közzététellel a mihamarábbi gyakorlati felhasználás lehetőségét biztosítsa, s valószínű az is, hogy ha nem jön közbe az első világháború, és be tudják fejezni a boszniai—hercegovinai szintezési hálózat méréseit, a monarchia első szabatos szintezési hálózatának kiegyenlítése is egészen más befejezést nyer ; így, jelen állapotában, bizonyos gyarmati jellege van a déli hálózatrész teljes feldolgozásának. 1904-ben, amikor Sterneck ellenőrizte az Adria korábbi thalattográf adatait, és megállapíthatta, hogy Farolft 1873. évi meghatározása hibás [113], tanulmányában úgy nyilatkozik, hogy 9 cm-rel el fogják tolni az adriai alapszintet, és a most szóban forgó déli hálózatrész vonalain levő magasságjegyek magasságát már a javított alapszinthez viszonyítva teszik majd közzé. Oltay Károly ezt a közlést mint megtörtént tényt fogadta el, és az Osztrák-Magyar Monarchia országos felsőrendű szintezéséről írt tanulmányában azt írja, hogy a déli tartományokban „már az újabban és helyesebben megállapított közép- vízszint vették alapfelületül, vagyis a Katonai Földrajzi Intézet eredményei voltaképpen két, egymástól 9 cm-ben eltérő szintfelületre vonatkoznak” [114]. Ez tévedés. Azok közé a tévedések közé tartozik, amelyekben még talán Sterneck tábornok maga is hitt egy ideig, de a legfőbb vezérkar valóban így tudta a dolgokat. Amikor 1949 — 1950 telén újból átdolgoztuk az egész monarchiabeli, bécsi eredetű, katonai szintezési hálózatot, meglepetéssel láttuk, hogy a déli tartományok közreadott magasságai is az eredeti Farolfi- féle téves alapszintre vonatkoznak. A három déli tartomány vonalait már új szintezőműszerekkel mérték. A személyzetnek is nagy szintezési gyakorlata volt. Ennek ellenére az eredmény nem valami kielégítő. Mindjárt a legelső boszniai poligonban +35,1 mm záróhibát találunk. A többiek is legfeljebb így zárnak. Ennek oka az, hogy mivel ezeket a poligonokat a horvátországi vonalakhoz csatlakoztatták, az ezekben a vonalakban levő mérési és kiegyenlítési hibák sorra átadódtak a déli tartományok poligonjaira is. Az itt képzett 11 poligon közül csak ötnek 457
