Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
több más, ismert, sejtett vagy rejtett hiba benn maradt azokban a mérési eredményekben, amelyekből a feltételi egyenleteket képezték. Ezek nyilván az egész hálózatot terhelték a továbbiakban. A kiegyenlítés elvét már az 1880-as évek elején teljességgel tisztázták. Ismeretes volt, hogy mivel közvetlen mérésekből származó olyan eredményekkel van dolgunk, ahol az ismeretlenek egymástól f ü g g n e k, a kiegyenlítést korreláta módszerrel kell végezni. így is történt. Kiegyenlítés előtt az egyes vonalakat az általuk szferoidikus javításnak nevezett, valójában ortométeres javítással látták el. A bécsi Katonai Földrajzi Intézet által használt ortométeres javítási képlet a célnak megfelelt, olyannyira, hogy Magyarországon és Csehszlovákiában 1921 —1945 között ugyanazt a képletet alkalmazták, változatlan értékű állandókkal (koefficiensekkel) [108]. A kiegyenlítést nem egyszerre, teljes egészében végezték el, hanem a monarchia területét négy részre bontották, s az egyes részeket külön- külön egyenlítették ki. A kiegyenlítés miatt több szintezési vonalat összevontak, és ezért a kiegyenlítési munkálatok vonalszámozása nem egyezik a vonalak eredeti számozásával. Még így is több mint három esztendeig tartott a kiegyenlítés számítási munkája, noha azon közel 10—12 katonai mérnök állandóan dolgozott. Mivel azonban abban az időben még nem voltak számológépek, mindent logaritmikus úton, táblázatok segítségével kellett kiszámítaniuk. Az első alkalommal, 1895-ben, a Trieszttől északra levő osztrák és cseh tartományokban levő szintezési poligonokat egyenlítették ki. Összesen 139 szintezési vonalat; ezeket azonban 75 kiegyenlítési vonallá vonták össze (7.57. ábra). A kiegyenlítés leírását és részletes eredményeit megtaláljuk a [125] a. id. kiadvány függelékében. A végeredményt tanulmányozva azonnal szemünkbe tűnik, hogy egyes szintezési vonalak a kiegyenlítés során milyen igen nagy javítást kaptak, így például a 20. sz. vonal (Innsbruck—Franzensfeste) +116,5 mm-t ; a 18. sz. vonal (Innsbruck—Bischofshofen) —95,9 mm-t ; a 16. sz. vonal (Spittal— Franzensfeste) +84,6 mm-t ; a 17. sz. vonal (Franzensfeste—Innsbruck) — 70,2 mm-t stb. Ám nemcsak Tirolban, Csehországban is akad súlyos hibával terhelt vonal. Ilyen a 45. sz. (Horazdowitz—Pilsen) vonal, —64,1 mm-es javítással. Nyilvánvaló, hogy ezeken a vonalakon, illetőleg hálózati részeken, súlyos hibák lappangottak. Az első kiegyenlítésbe bevett hálózati részekre kiszámított kilométeres közép hiba az oda-vissza szintezett vonalakra vonatkozóan : /ukm = +4,1 mm, ugyanott a kilométeres valószínű középhiba = + 2,8 mm; Áz egyszer szintezett vonalak kilométeres középhibája [xkm = + 5,8 mm ; ugyanott a kilométeres valószínű hiba = + 4,0 mm. A kiegyenlített értékekből számított, a fentebbiekben megadott pontossági mérőszámok nem nagyon mutatkoztak kedvezőknek. Ugyanis az Európai Fokmérés Állandó Bizottsága előírta a minőségi követelményeket, így pi- a felsőrendű szintezési hálózatoknál az elérni kívánt szabatosság mérve a éhm = ± 1,4 mm kilométeres középhiba oda-vissza szintezett vonalak esetén ; egy irányban szintezett vonalakon pedig jukm = + 2,0 mm betartását kívánták meg. 454
