Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
Ennek a kívánalomnak a tiroli és a cseh országrészeket borító szintezési hálózat semmiképpen sem felelt meg, ezért eleve bizonyosnak látszott, hogy a szintezést a szóban forgó hibás vonalakon meg kell ismételni. Ezen a hálózaton belül Bécs és Prága városát külön is kiegyenlítették. Nagyon jellemző, hogy a birodalmi főváros belsejében levő vonalak egyikén- másikán igen tetemes szintezési hibák léptek fel. Volt olyan vonal, amelyen a kilométerenként szükségelt javítás mértéke 2,3017 mm, 2,3445 mm, sőt 2,7525 mm volt [109]. * A következő évben folytatták a kiegyenlítést. Ezúttal az észak-magyarországi részek, Galícia és Bukovina kerültek sorra (7.57. ábra). Az eredmények közlése alkalmával az előszóban ismét leszögezik, hogy a léckorrekciók vonalán most sem jutottak előbbre. A leolvasott értékeken hőmérsékleti javítást nem tudtak alkalmazni, de egyébként is, a lécek olyan megviselt állapotban vannak (22 évi állandó használat után ezen nem is csodálkozhatunk), hogy nem is merészelnek bármiféle javítást eszközölni. Amíg a nagy kiegyenlítés első harmadába 27 poligont vontak be, ezúttal, a második részlet kiegyenlítése során 19 poligonnal kellett dolgozniuk. A vonalakat nem folytatólagosan számozták, így eléggé nagy szakadást tapasztalunk. A kiegyenlítés első részében az országos vonalak számozása 75-nél ért véget. Utána a bécsi és a prágai városi szintezési hálózatok vonalai foglalják le a vonalszámokat, majd az országos vonalak számozása 140-nel folytatódik [110). A kiegyenlítés második szakaszába tartozó hálózatrészhez tartozó vonalak egynémelyikéhez ugyancsak tetemes javítás tartozik. Különösen kitűnik már az egykori Magyarország területét is érintő 158. sz. vonal (Jaslo—Abos) + 100,8 mm-es javításával, de mellette ott van még a 159. sz. vonal (Abos— Poprád) + 69,0 mm-rel, a 153. sz. vonal (Bochnia—Poprád) —45,0 mm-rel, a 142. sz. vonal (Petrovitz—Zsolna) +37,5 mm-rel, a 140. sz. vonal (Nagyszombat—Gänserndorf) +46,4 mm-rel, a 177. sz. vonal (Tarnopol—Csemovic) + 48,8mm-rel, a 179. sz. vonal (Csernovic—Kolomea) —38,3 mm-rel, a 183. sz. vonal (Jacobeni—Terebes) —36,1 mm-rel, a 184. sz. vonal (Terebes—Kolomea) — 77,9 mm-rel (!), a 90. sz. vonal (Csap—Posada Chyrovska) —46,5 mm-rel, a, 196. sz. vonal (Bánréve — Poprád) — 55,8 mm-rel, a 199. sz. vonal (Garamszt- kereszt—Párkánynána) —70,7 mm-rel (!), a 201. sz. vonal (Érsekújvár— Nagyszombat) +39,8 mm-rel, végül a 204. sz. vonal (Miskolc—Bpest-Kőbánya) + 33,5 mm-rel, hogy csak a legkirívóbbakat említsem. A bécsi katonai szintezési hálózatnak most tárgyalt második harmada tehát gyengébb munkának látszik az előzőnél. Ez a kilométeres középhibákban is kifejezésre jut, amennyiben ebben a részben az oda-vissza szintezett vonalak kilométeres középhibája : jukI„ = + 5,3 mm, az egy irányban szintezett vonalaké pedig +7,5 mm. A valószínű hiba ennek megfelelően ±3,6 mm, illetőleg ±5,0 mm. Ezeket az értékeket a kiegyenlített vonalaki’a vonatkozóan nyerjük. Ha az eredeti mérési eredményeket vesszük alapul, jóval kisebb középhibákat nyerünk ; mégpedig az oda-vissza szintezett vonalakat illetően //km = — ±1,5 mm, az egy irányban szintezett vonalakra vonatkozóan pedig ± 2,2 mm. * 455
