Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
már letarolt felszínt talált [94], Ebből az következik, hogy a Velencei-hegység pannóniai színlője 260 m A. f. magasságnál feltétlenül magasabban volt, tekintettel arra, hogy e/. az érték már az erodált térszínre vonatkozik. Mérték 500 WOO 1500 2000m , i----_L----.-----1 J elmagyarázat l I Folyóhordalék. I SSfiSSl Amfibo/os andezit l 1 Lösz [Wl Piroxánandezit lüg Ponh/sihomok és agyag llllllll ApUt Ilii édesvízi mész ps**] Gráwtporfir Kvarcit IVjj Gránit IMI Alunitos kvarcit ISH Kontaktus palák 7.44. ábra Nadap I. és II. főalappont környékének földtani térképe (Vendl A. nyomán) Vendl Aladár szerint hegységünk magvát alkotó gránittömzs, a köpeny- szerűen rátelepülő karbonkori palákkal és permkori kőzetekkel együtt, a Dunántúli Magyar Középhegység egykori központi magja volt. E magtól DK-re és ÉNy-ra lehetett kifejlődve az antiklinális két szárnya, de a DK-i szárny lesüllyedt, ellenben az ÉNy-i szárny jó része még ma is felszinen van, és a Vértes hegység alakjában látható. Schmidt Eligius Róbert geomechanikai vizsgálatai [95] szerint a Velenceihegység délkeleti partja volt az egykori dunántúli mezozóos kratoszinklinális- nak. A Vértes szorosan a Velencei-hegységhez csatlakozó, mezozóos krato- szinklinálisból keletkezett hegységnek a DK-i szárnya, amíg az ÉNy-i szárny 440
