Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
A gránit Vendl Aladár részletes kőzettani vizsgálatai során fő tömegében biotitgránitnak bizonyult. A felszínen erősen inállott, meglehetősen öregszemű kőzetben rózsaszín ortoklász, fehér plagioklász, feketésbarna biotit és kvarekristályok ismerhetők fel. Járulékosan még : apatit, epidot, cirkon és pirít. A kőzettani szerkezet azt bizonyítja, hogy az egész gránittömzs nagy mélységben, nagy nyomás alatt, és a magas hőmérséklet lassú csökkenésével kristályosodott ki. Közben a még folyós magmából cédrusfa ágaihoz hasonló, ujjszerű pegmatitnyúlványok hatoltak az egykori ősi üledékes kőzetek közé, és azokat az érintkező felületekkel határos régiókban szerkezetileg átformálták, azaz kontakt-metamorf hatásokat idéztek elő. Jantsky megállapítása szerint 186] a gránit fő kristályosodását gránitporfir és aplitfeltörések követték, általános kvareosodással. Ezután követA Velencei-hegység gránitporfir gerinceinek keresztmetszete (Vendl A. után) kezett a pegmatitos fázis. Az aplitok keletkezési időszakának a végén jelennek meg először — Jantsky szerint — harántirányú hasadékok a Velencei-hegységben, és forró, szilikátos oldatok törtek fel. A kvarctelérek egy része fluoritot is tartalmaz. A kvarcosodási folyamatok számottevő ércesedéssel is jártak. Az ércesedési ciklus befejezéseként hidegebb oldatok nyomultak fel, s ennek következtében az antimonásványok is megjelentek. A kvarcosodás következtében keletkezett ércesedés piritet is hozott létre. A piritekkel kapcsolatban, az oxidáció következtében kevesebb-több szabad kénsav szabadult fel, és ez alunitképződést okozott. Ezzel el is érkeztünk a magmatikus folyamatok végére. Eközben a gránittömzs hőmérséklete folyamatosan csökkent, majd a gránit kaolinosodási folyamata vette kezdetét. A kaolinosodást elősegítette az a körülmény, hogy a gránit felszínre került. A most már szabadon álló kőzetben szulfidos oxidáció vette kezdetét, ami jelentékenyen hozzájárult a kaolinosodás kifejlődéséhez [86], A gránittömzs kőzethasadókaiba utólag behatolt gránitmagma kikristályosodása ÉK—DNy irányú gránitporfir-, aplit-, kvarcit- és kerzantitteléreket hozott létre. A gránitporfirok kemény tarajokat alkotnak, és gerinceik már morfológiailag is feltűnők. Jellemző, hogy ezek a kemény tarajok az uralkodó ÉNy-i és É-i szél által szállított durva felületű homok hatására az északnyugati oldalukon eléggé meredekre csiszolódtak (7.41. ábra) [87], Egyúttal a szél a lekoptatott gránittörmeléket is kifújja a repedésekből és tovamozgatja a gránitdomb felszínén, s ez a kemény kőzetanyag még hatványozottabb mértékben végzi el a csiszolás munkáját. Nagy arányokban tehát ugyanaz a jelenség megy itt végbe, mint az éleskavicsok (csiszolt kavicsok) kiformálódásánál [88], 437
