Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
Más repedéseket kovasav töltött meg. így jöttek létre a kvarcittelérek, amelyek az atmoszferiliáknak rendkívüli módon ellenállnak. Ezért a Velenceihegység legmagasabb gerinceit, csúcsait kvarcit építi fel. A kvarcitok szomszédságában levő gránit erősen kaolinosodik. Ezért a régi bécsi eredetű főalappont, a továbbiakban: Nadap I. közelében is számottevő kaolinelőfordulásokat lehetett kimutatni [89]. A főalappont közvetlen környékének kőzettani viszonyairól Vendl Aladár szelvénye (7.42. ábra) hűen tájékoztat. Jantsky szerint a főalappont — sajnálatosan — éppen egy törésfelületre települt. A teléres kőzetek paleozóos eredetűek. Keletkezésük korszaka után nagyon sokáig semmiféle tektonikus zavar sem bolygatta meg a gránittöm- zsöt. A mediterránban azonban ismét erőteljes vulkáni működés színtere a hegység. Ebben az időben hazánk területén nagyon sok andezitvulkán működött, többek közt a Visegrádi-hegység, a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra andezittűzhányói is. 7.42. ábra Földtani szelvény Nadap I. főalappont környékéről ( Vendl A. nyomán) A mediterránban itt is andezitek törtek fel. A főalappontot tartalmazó régi kőfejtőtől délre vagy 700—-800 méter távolságban van a hegység legmagasabb andezitbányája, ahol is az andezit és a gránit érintkezése nagyon jól tanulmányozható [90], Az andezitek feltörése kétségkívül erősen megrázta az egész hegységét. Illetőleg inkább fordítva : egy erős tektonikus folyamat következményeként jelentek meg az andezitek a felszínen. Ma már csak az egykori vulkáni kürtőkben megmerevedett kocsányokat találjuk meg, de annak idején magasabbra felnyúltak, s talán kiömléses formáik is meglehettek. Andezittufának a hegységben nyoma sincs. A nadapi kőbányában (7.42. ábra), a főalappont közvetlen szomszédságában több helyütt is piroxénandezit tört fel. Üde, kékesszürke kőzet. A harmadidőszaki andezitek, valamint a hidrokvarcitok harántirányúak, vagyis ÉXy—DK-i, esetleg É —D-i csapásúak. A nadapi gránit felszíne erősen mállott. Mállása kétirányú. Egyrészt a Xap melegétől felhevülő, majd a hűvös éjjeleken lehűlő kőzet elemeire bomlik, és gránitdarává lesz. Ez az elsődleges durva homok borítja a felszínt. Ahol vékony ez a takaró vagy ahol hiányzik a tekintélyesebb vastagságú lösz, a legömbölyödött gránithátakból hatalmas gránittuskók meredeznek ki, szabad prédájára a Napnak és a szélnek. Valóságos kőbörcök ezek, a sivatagi mállás nagyszerű jelenségeivel. Ebben a — terjedelme és alacsonysága miatt még a természetjárók által is alig-alig felkeresett — kis hegységben a gránit letarolódásának messze földön híres, szép maradványformái: kőzsákok, 438
