Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
korú grafitpalák vannak feltárva. A Fekete-Tisza viszont — némi megszakításokkal — Terebes déli határáig kristályos palákat tár fel. Az egész környéken ez az egyetlen terület, ahol a kristályos palasorozat tagjai (csillámpala és gnájsz) a felszínen vannak. Nyugaton és délen hatalmas vetődésekkel mélybe szakadnak. Legközelebb Kassa vidékén bukkannak ismét felszínre, egyébként pedig az alföldi mélyfúrások nem egy helyütt találták meg őket a medencealjazat sziklafenekén. Ebből a rövid leírásból is érzékelhető, hogy Terebes főalappont geológiai környezete mozgástanilag erősen igénybe vett terület. Szalai Tibor [67] alatt idézett munkájának térképmellékletén részleteiben is látható, hogy területünktől északra és északnyugatra legyezőszerűen elrendezett szerkezeti vonalak helyezkednek el. Ez utóbbi (Szálainál I. és VII. jelű) törésvonalak között hatalmas méretű árkos beszakadásra is következtethetünk, amelyet Scheffer V. gravitációs mérésekkel is igazolt. Szalai szerint a Terebes környékén kimutatható erőteljes tektonikus mozgások [71] a Svájci-Alpokban észlelt 20 km-es áttolódásokkal egyenértékűnek mondhatók [72]. Ezek a mozgások manapság is tartanak. Ezt bizonyítja az a számos kénes, szénsavas, vasas, alkáliás, konyhasós, jódos, földfémes forrás, amely a nagy szerkezeti vonalak mentén fakad. Az 1939— 1943. évi felvételek során Terebes főalappont közelében több ásványos forrást is találtak. Égjük egészen a főalappont közelében adja vasas- és szénsavas vizét, amely nagyon is képes kőzetek elbontására. Egy másik a főalapponttól 3 km-rel északra van, egy kis mellékpatak torkolata közelében. Wein György a szénsavas és kénhidrogén tartalmú forrásokat a terület feketepaláival hozza összefüggésbe [73]. Ha a most felvázolt geológiai szemszögből tekintjük azt a mérnöki híradást, hogy a kőzettanilag gnájszon felépített Terebes főalappont — a hangyák okozta kártól eltekintve — időközben elmozdult, megcsúszott, nincs különösebb okunk kételkedni a közlés helytálló voltában. 7.10.OS. VÖRÖSTORONY Vöröstorony (Turnu R o § i u) nevű főalappontunkat az Olt szurdokában létesítették (7.32. ábra). A szurdok a Szebeni-, illetőleg a Fogarasi-havasokat választja el egymástól. Felépítésük az Északnyugati- Kárpátokéhoz hasonló. A Déli-Kárpátokban a Dobrudzsák ellenálló, merev tömegének hatása idézte elő a hegység addigi általános csapásirányának megváltozását. Hatalmas méretű mozgások mentek e hegységben végbe. Erre utal a metamorf kőzetek gazdag csoportja. A legtöbb metamorf kőzetet, és igen nagjr kiterjedésben, éppen főalappontunk közvetlen környezetében : a Szebeni- és a Fogarasi-havasokban, valamint a Pojána Ruszkában találjuk, így elsősorban csillámpalát, fillitet, amelyek között a gnájsz hatalmas vonulatokat alkot, és nagy kiterjedésben van a felszínen is. (Versecen, ahol a bécsi katonai szintezés fővonala keresztülhaladt, a Várhegyet szemes gnájsz építi fel.) A fillit az egész hegység csoportban igen elterjedt kőzet. A geológiai viszonyok a fillites sort illetően nagyon hasonlítanak a Kőszeg — Rohonci-hegységben tapasztaltakhoz [74], Az ókori képződmények magasabb tagjait, különösen a szép kövületeket tartalmazó felsőkarbont, valamint a perm—mezozóos sorozatot szintén megtaláljuk. Több helyütt a legutóbbi eljegesedés nyomai láthatók. 434
