Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
Hogy az egyes vonalakat melyik esztendőben, ki, milyen műszerrel és léccel mérte, a ,,Die Astronom.—Geod. Arbeiten d. k. u. k. Militär-Geogr. Inst. in Wien" c. hivatalos kiadvány VIII., X. és XIV. kötetében megtalálható. A folyókon való átszintezés alkalmával különösebb hiba nem keletkezett. Elvileg nem nagyobb, mint akár napjainkban, feltéve, hogy a használt műszerek tökéletesen igazított állapotban voltak. Az átszintezésnél azt az elvet alkalmazták, amelyet ma is leginkább célravezetőnek ismerünk : az észlelést két személy, két műszerrel, egyidejűén végezte, s a nyílt xíz fölötti hosszú irányhoz két rövid, de egymással egyenlő léctávolság tartozott [32]. A hosszú léctávolságon történt leolvasást előtte, illetőleg utána, két, a rövid oldalon tett leolvasás fogta közre (7.22. ábra). 7.08. A BÉCSI KATONAI SZABATOS SZINTEZÉS FŐALAPPONTJAI Történeti előzmények A szabatos szintezés egyik fő szabálya és egyben egyik legfőbb követelménye, hogy a szintezési alappontok állandósításának legalább akkora gonddal kell történnie, mint magának a szintezésnek. Ennek a kérdésnek bővebb tárgyalása nem tartozik ide, különben is a problémát nemrég másutt átfogóan ismertettem [33]. Bármily gondosan járjunk is el ezen a téren, kétségtelen, hogy nem gondoskodhatunk minden egyes magassági alappont számára egyformán kedvező adottságok kikereséséről vagy megteremtéséről. Kétségtelen, hogy a szintezési alappontok igen sok veszélynek vannak kitéve, és magasságuk megváltozása nagyon sokféle ok miatt bekövetkezhetik. Ez általános tapasztalat az egész világon. De erre már eléggé korán rájöttek a szintezéssel foglalkozó mérnökök, s éppen ezért már a múlt század első felében találkozunk olyan törekvésekkel, amelyek arra irányultak, hogy legyen az ország területén legalább egy vagy két olyan szintezési alappont, amely nincs ilyen nagymértékben kitéve a pusztulás vagy változás veszélyének. Enélkül szó se lehet arról, hogy az ország területén egységes magassági hálózat kifejleszthető legyen. A múlt század elején általánosságban a vízmércéket tartották alkalmasaknak arra, hogy összehasonlító, vonatkoztatási vagy kiinduló alappontul szolgáljanak. Ilyen volt pl. a régi budai vízmérce, amelynek kezdővonása (sempontja) 1863-ig, száz évnél tovább töltötte be az országos szintezési fő- alappont szerepét. Láttuk, hogy 1863-ban, Pest város első szabatos szintezésével kapcsolatban, a Lejtmérési Bizottmány határozata értelmében, nyolcszoros ismétléssel, meghatározták a magasságkülönbséget a régi budai és a lánchídi vízmérce 0 pontja között, s ezzel a régi vízmérce főalapponti szerepét a lánchídi mércepillór skálája vette át. 0 vonásának mai magassága (nadapi rendszerben): 96,586 m. Általánosságban : ebben az időben az ilyenféle nagyságrendű hidak pilléreit, mint amilyen a mi Széchenyi Lánchidunk is, kiválónak tartották arra a célra, hogy a hídpillérbe vésett mérce az abszolút magasságot biztonságosan őrizze. A pillér testes ; a Lánchíd egy-egy pillérjének önsúlya pl. — csak a kőtestet vévén figyelembe — W. T. Clark szerint kb. 20 000 tonna, a mederfenéktől a pillér tetejéig számítva [34], Emellett a mérce — vizen át — nehezen hozzáférhető, tehát nem rongálható. 27 Bendefy : Szintezési munkálatok 417
