Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése

Ugyancsak kézzelfogható eredménynek számít az is, hogy az igen nagy gonddal végzett lécosztásvizsgálatok eredménye alapján fel tudták ismerni a hibás osztású szintezőléceket, és ezeket újabb osztással tették használhatóvá [26].

Az újabb osztás műveletét az intézet geodétái maguk hajtották végre. A sávok újbóli festését ismét szabadkézzel végezték.

Mindezeknek az igen kiterjedt és gondos vizsgálatoknak és munkálatoknak részleteredményei Lehrl 11. a. id. munkájában találhatók meg.

Mindamellett a lécek helyes komparálási módjának felismerése nagyon lassan haladt előre. 35 esztendővel a bécsi szintezések kezdete után — Császár A. közlése szerint — ott tartottak, hogy ,,a komparálást lehetőleg naponként kellett csinálni" [27].

Ez pedig úgy történt, hogy este, a mérésből hazatérve, a lécet egy erre a célra előkészített helyiségben bakra helyezték, a komparáló felszerelést előkészítették, és reggel, a terepre indulás előtt komparálták. Bár ez az eljárás sem kielégítő, mégis nagy haladást jelent a kezdeti időszakhoz viszonyítva [28].

Végeredményben a bécsi Katonai Földrajzi Intézet is oda jutott, ahová a francia országos I. rendű szintezés az első országos hálózat kifejlesztése után : felismerték a hibákat, és kezdették élűiről az egész munkát. A bécsiek is 1910—1912 táján, az utolsó boszniai szintezési poligonok mérése idején látták tisztán, hol hibáztak. Bizonyára ők is újra kezdték volna az egész hálózat mérését, ha a balul végződő háború szét nem robbantja az egész monarchiát, s vele magát a bécsi Katonai Földrajzi Intézetet is.

Amit tehát a bécsiek a lécvizsgálatok terén végeztek, a kor ismereteihez és tudományos felfogásához képest korszerűnek mondható. Fagyon szabatos munka is volt, csak éppen nem a helyes úton jártak. Ezzel azonban igen nagy hibát követtek el : a naponkénti léckomparálás hiányából származó hibát. Ennek a hibának a jelentősége igen nagy. Mivel azonban ez a hiba természetszerűen terheli az összes múlt századbeli szintezéseket, nem most, hanem a

9. és 10. fejezetben foglalkozunk majd velük, a Vízrajzi Intézet szabatos szintezésének ismertetése után.

7.07. A MÉRÉS MÓDSZERE

A bécsi Katonai Földrajzi Intézet szintezése iskolapéldája lehet annak, hogyan ment végbe a múlt század végén és századunk első évtizedében az országos I. rendű szintezési vonalak mérése általában.

A mérőcsoport egy katonai mérnökből és 4—5 katonai segéderőből állott. Egy-egy műszerállásban a következő műveleteket kellett elvégezni:

1. a műszer felállítása ; ezzel egyidejűén a léc (függőléc) elhelyezése a hátul levő ponton ;

2. a léctávolság megmérése a hátsó léctől a műszerig, valamint a műszertől az elülső lécig ;

3. a műszer beállítása ;

4. a szintezőlibella buborékjának leolvasása, majd a szintezőlibellának talpvonalán való átfektetése ;

5. lécleolvasás mind a három vízszintes irányszálon ;

6. a szintezőlibella buborékjának leolvasása ;

412