Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése

görcsös igyekezetét, amellyel a nyolc szintezőléc szabatos hosszegyenletét ki akarták fejezni. E vizsgálatoknak némi használható eredménye mégis volt. Meg tudták állapítani, hogy a lécek hossza a levegő páratartalmával arányosan változik. A változásokat lécpáronként és egy-egy mérési idényen belül grafikusan dolgozták fel (7.19. ábra), és ezekből a grafikonokból kísérelték meg visszamenően javítani az észlelt magasságkülönbségeket. Nem sok sikerrel ; fel is hagytak vele.

7.19. ábra

A szintezőlécek hosszváltozásának és a levegő páratartalmának viszonya. (Szerk. Bendefy)

Mivel a vizsgálatok első időszakában az kétségtelenül kiderült, hogy a hő és a páratartalom okozta hossz változások a léc különböző helyein nem azonosak, és a tágulási együtthatónak átlagosan kiadódott 5,4 mikron értéke nagyon is megközelítő eredmény csupán; több mint 15 évvel a szintezések megkezdése után, 1889—1890-ben azt a módosítást vezették be, hogy a lécek mindkét oldalára egy-egy 2,70—2,90 m hosszú, vékony acéllemezt helyeztek úgy, hogy azokat alul a lécekhez mereven hozzáerősítették, felül pedig — a Goulier-íéle francia színtezőléc mintájára — szabadon dilatálháttak. Mérés közben figyelték az acéllemezek végén mutatkozó eltolódásokat, s mivel az acél tágulási együtthatóját előre meghatározták, ennek segítségével a lécméter mérésközbeni változását is meg tudták határozni. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a lécméter hosszváltozás-meghatározásnak ez a módja nem egyenértékű a ma elfogadott szabatos léckomparálási módszerrel.

411