Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése
illetően több esetben olyan egyezéseket mutatnak, hogy érdemes lenne ezt a kérdést behatóbban is megvizsgálni. Vizsgálati célokra a bécsi kiadványokban tárolt anyag megfelelőnek látszik. Ma már a műszerszerkesztés terén egészen más elvek érvényesülnek [23], sokkal kisebb érzékenységű libellák is elegendők, s ezeken hasonló szabatosságéi megfigyeléseket — a parsérték változását illetően — nem is tehetünk. A magunk részéről a változások okát főként két tényező együttes hatásában látjuk. Egyik a műszereknek hosszú éveken át való használata közben, ma már kideríthetetlen okok (valószínűleg erőszakos jellegű okok : ütődések stb.) folytán a libella fémfoglalatában bekövetkezett olyan alaktorzulások, amelyek a parsérték gyökeres megváltozását idézték elő. így pl. a 2985. és a 3571..sz. műszer esetében. Másrészt gondolnunk kell arra, hogy egyes műszerekkel egyes csoportok egy-egy mérési idényen át vagy csak magashegységi vagy csak mélyföldi terepeken dolgoztak. A légnyomás és léghőmérsékleti viszonyok tehát egy-egy műszerre vonatkozóan az egész idényben egységes, de egymástól eltérő jellegűek voltak. Valószínűnek látszik, hgy vékonyabb falú libellák az ilyen tartós hatásra érzékenyeknek bizonyulhattak. Szintezőlécek vizsgálata. Szándékosan kerülöm a komparálás szót. Azt a műveletet, amelyet ma szintezőlécek komparálásának nevezünk, a múlt században még csak fogalmilag ismerték, de a dolog lényegével elvileg sem voltak tisztában. A mi fogalmaink szerinti léckomparálásról ezekben az időkben már csak azért sem beszélhetünk, mivel a szintezőléceken még csak komparátor- jegyek sem voltak. A szabatos szintezésnél a szintezőlécek komparálásán ui. azt értjük, hogy fából készült lécek használata esetén mind szintezés előtt, mind szintezés után, tehát ha kora reggel és délután is szintezünk, naponta négyszer — egyenlete révén pontosan ismert hosszúságú normálméterrel — szabatosan meghatározzuk a szintezőléceken a festett méter és a valódi méter viszonyát [24]. Hogy erre a műveletre szükség van, azt abban az időben még nem tudták. Arra vonatkozóan pedig, hogy a falécek, különösen pedig a paraffinnal kellőképpen nem is telített szintezőlécek (amilyenek a bécsi Katonai Földrajzi Intézet lécei is voltak) milyen nagyon változtatják hosszukat napközben is a lecsapódó pára, a napsütés vagy a szárító szél hatására, abban az időben még nem rendelkeztek megfelelő tapasztalattal. A lécek hosszváltozása mértékének megállapítási módját merőben másutt keresték. Az volt ui. az általános hiedelem, hogy gondos laboratóriumi vizsgálattal, jobban mondva vizsgálatsorozat alapján, minden egyes szintezőlécre felírható egy olyasféle egyenlet, amilyennel pl. a normálméterek hosszát fejezzük ki. Evégből a bécsi Katonai Földrajzi Intézet egy igen finom kidolgozású, a korhoz képest nagyon is pontosnak mondható komparáló berendezést (7.18. ábra) készíttetett. A hozzátartozó normálméter a Starke & Kam- merer-cég gyártmánya (1875). Ennek hosszát a legkiválóbb osztrák és svájci geodéták : dr. Herr professzor, dr. Tinter professzor és Ris-Schnell, a berni mértékügyi hivatal igazgatója állapították meg [25]. A szabatosságot illetően tehát e téren nem volt hiány. A komparáló berendezés birtokában a szintezőléceket időnként (kezdetben évenként, félévenként, később gyakrabban is) vizsgálatnak vetették alá, s mindenképpen azt a függvényt keresték, amelynek segítségével a lécek hosszváltozása kifejezhető volna. Ha gondosan végiglapozzuk Lehrl 10 a. id. tanulmányát, a 95—159. oldalon nem látunk mást, mint azt a verejtékes, 410
