Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)

7. Az egykori bécsi Katonai Földrajzi Intézet szabatos szintezésének kritikai ismertetése

7.05 FÜGGŐLÉCEK

A furatos falicsapokhoz való csatlakozásra (60% réz, 20% nikkel és 20% cink ötvözetű) bécsi alpakkából készült függőlécet használtak. Hosszuk 123 cm körüli. Beosztásuk milliméteres, centiméterenként folytatólagos számozással. Mindkét oldaluk 45° alatt lecsapott (fazettás). A 100. centimétervonásnál felfüggesztéshez szolgáló lyukat látunk. A számozás a lyuknál kezdődik olyasformán, hogy 100 cm-t találunk lefelé, 20 cm-t pedig felfelé haladó értelemben. A lefelé haladó osztás 20. centiméterénél még egy lyuk van.

7.13. ábra

Csatlakozás furatos falitáblához

A léc (a mm-osztásokra való tekintettel) csak 8 méternél kisebb távolságból olvasható le. Szállítás alkalmával hajlítás és törés ellen külön ládikó védte (7.12 a ábra).

A függőléccel való mérés végrehajtása az osztrák szintezés alkalmával ugyanúgy történt, mint a magyar országos felsőrendű szintezés gyakorlatában az 1921 — 1949 közötti években. Vagyis a furatba hengeres acéltüskét illesztettek és a függőlécet erre függesztették fel (7.126 ábra). Mivel a falitáblákat a szintezést végző mérnökkari tisztek felügyelete mellett helyezték el, illetőleg építették be a falba, feltehetően gondosan ügyeltek arra, hogy a csonkakúp furata vízszintes helyzetű legyen. Szintezésnél a függőlécet tartó acéltüske vízszintessé tételére szolgáló talpas libellát nem használtak. Arról azonban tudunk, hogy a függőlécek épségére nagyon vigyáztak, mert pótlásukra nem volt szükség, csupán az acéltüskékben mutatkozott — Lehrl szerint — néha hiány.

4'4