Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
ma megkövetelt tudományos és gyakorlati kívánalmakat. A gyakorlat is igazolta, hogy az alappontok jók és megbízhatók, mert a város többször is végeztetett reájuk ellenőrző szintezést, és az ellenőrző vonalak néhány mm-en belül mindig és mindenütt egyeztek. Az 1918. évi szombathelyi városi szintezési hálózatnak az a különös érdekessége, hogy csak I. és III. rendű alappontokból áll. Az I. rendű szintezési poligonokat olyan kicsinyekre szabták (átlagos hosszúk 4,11 km), hogy II. rendű vonalakat már nem is lehetne közéjük illeszteni. Abban az időben erről az eljárásról azt hitték, hogy a pontosság fokozására szolgál. Nem is lehet semmi kifogásunk a szombathelyi régi szintezési hálózattal kapcsolat6.28. ábra A szombathelyi városi szintezés falicsapja ban, de mai felfogásunk mégis eltér ettől. Manapság ugyanis arra törekszünk, hogy minél kevesebb, nem túl nagy és közel egyforma zárt szintezési poligon- ból alakítsuk ki a városi I. rendű hálózatokat úgy, hogy azokban a II. rendű szintezési hálózat még elhelyezhető legyen. (Ez a kívánalom mintegy 5—8 km. vonalhosszúságú zárt szintezési poligonokat tételez fel.) Emellett ügyelünk arra, hogy eleget tegyünk annak a gyakorlati kívánalomnak is, hogy egyenlő hosszúságú zárt poligonvonalak nagyjából azonos nagyságú területeket határoljanak. Egyébként ezt az utóbbi kívánalmat a szombathelyi régi szintezési hálózat is maradéktalanul kielégíti. A szombathelyi városi mérnöki hivatal közlése szerint az 1918. évi szintezési hálózat az Adriára vonatkozik. Kiinduló pontját illetően az eredeti feljegyzések híján semmi bizonyosat sem tudunk. A magasságjegyeknek mintegy 85%-a egészen kiváló minőségű öntöttvas falicsap. Falba erősített száruknak hossza ismeretlen, átmérője 3 cm. A fejrész mintegy 4 cm vastag és 8,5 cm átmérőjű. Szintezőléc ráhelyezésére igen alkalmas (6.28. ábra).
