Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
Az országos felsőrendű szintezési hálózat fejlesztése alkalmával számos alappontot bekapcsoltunk az országos felsőrendű szintezési hálózatba is. így tudjuk, hogy a kétféle rendszer alapszintjei közötti különbség —45-től —95 mm, vagyis átlagosan—74,22 mm. Ez azt jelenti, hogy a városi szabatos szintezési hálózat alapszintje átlagosan 74,22 mm-rel alacsonyabban van, mint a nadapi alapszint. Ennek következtében a régi városi magasságok átlagosan ennyivel magasabb számértékek, mint ugyanazok a nadapi rendszerben. Vizsgálataink szerint —90 mm körüli különbség mutatkozik Szombathelyt és a környékbeli falvakban a templomtornyok 1906—1912. évi trigonometrikus magassága és a mai országos (nadapi) alapszintre vonatkozó, szintezésből származó magasságok között. Ez az érték a térszíni adatokból átszámítva mindössze 3—4 cm-es ingadozást mutat. Ebből következik, hogy az 1918. évi szombathelyi városi szintezés az 1906—1912 közötti trigonometrikus magasságmérésből levezetett adatokra épült fel. Ezeket a magasságokat pedig, miként ismeretes, az 1870-es évek elején kifejlesztett Marek-íé\e, ugyancsak trigonometrikus magassági hálózatból vezették le. A háború alatt sokat szenvedett Szombathely az utolsó évtizedben újból virágzásnak indult. Több peremközségével közigazgatásilag is egyesült, s megnagyobbodott városi belsőségének területén 1956-ban készült el az új, korszerű városi szintezési hálózat. 6.22. KOMÁROM A trianoni békeszerződés megkötése előtti utolsó időkben került sor Komárom óvárosának, vagyis a Duna balpartján levő városrésznek szintezésére. A városi szintezési hálózat 1919-ben készült Filó János városi főmérnök vezetésével. Az észlelést Lelsz Béla polgári és Pleban L. volt katonai mérnök hajtotta végre [78]. 49 falicsapot építettek be. Ezek közül 45 még ma is megvan. A feltűnően kis veszteségnek az az oka, hogy a csapokat nem — miként általános szokás — a járdaszinttől néhány dm magasságban, hanem 3,5 m magasan falazták be. Eszerint a szintezőléceket nem ráállítani kellett a falicsapokra, hanem alulról nekiütköztetni és odaszorítani. Emellett vigyázni kellett arra is, hogy a függőleges síkból el ne térüljenek. Az eredeti szintezés pontosságáról nincsenek adataink. Azt azonban tudjuk, hogy a szintezési hálózatot szigorúan kiegyenlítették. Az 1946. évi ellenőrző szintezés alkalmával nem találtak gyakorlatilag számottevő eltéréseket a hálózatban. A szintezési hálózat kiindulási pontja a Szent András templom déli oldalába falazott furatos bronz falitábla. Ezt a Vízrajzi Osztály a nagy Duna- szintezés alkalmával, 1894-ben helyezte el a templom hátsó falában. Vízrajzi magassága 115,583 m volt. Erre kapcsolták rá az egész városi szintezési hálózatot. A háború után azonban Csehszlovákiában is áttértek az egységes országos alapszintre, ezért 1952-ben a komáromi városi szintezési hálózat alappontjainak magasságát is a liäovi alapszintre számították át. Ebben a rendszerben a Szent András templom V. O. táblájának magassága 115,508 m, ami a nadapi alapszinten 115,686 méternek felel meg. 379
