Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
6. Régi városi szintezéseink
útvonalon sűrűn létesített alappontok nagyon alkalmasak voltak arra, hogy a városi I. rendű szintezési poligonok kiindulási pontjaiul szolgáljanak. A munkálatokat nem szintező, hanem „jól rektif'ikált univerzál műszerrel” végezték. Bremer szerint a városi háromszögelési főhálózatot Starke és Kammerer-féle ismétlő rendszerű teodolittal mérték, amíg a város belsejében kijelölt és a későbbiekben vasasztalokkal állandósított háromszögelési pontokon a méréseket „repetív-universal műszerrel” végezték. (A műszer mintáját közelebbről — sajnos — nem tartotta érdemesnek megemlíteni.) Magának a műveletnek leírásában a következőket olvassuk : A lejtméréssel a bécsi katonai szintezésnek a vasútállomáson levő furatos falitáblájából indultak ki, s előbb a főtemplomig, majd onnan a gazdasági akadémiáig jutottak el. Útközben több helyütt létesített fixpontokhoz kötöttek ki. Fixpontjaik ,,...a Kolozsvárt többnyire gyakran látható félgömb alakú homokkövek tetejébe vagy templomlépcsőkbe általuk vésett kereszt, kilométerkövek teteje stb.” volt. Az említett „félgömb alakú köveken” kapubejáratok mellett elhelyezett kerékvetőket kell értenünk. Az akadémiához érkezvén, innen vissza, másodszori lejtméréssel érkeztek el a főtemplomhoz, majd a vasútállomáshoz. „A lejtmérés kiszámítási eredménye azt mutatta — írja Breiner—, hogy a mi f ü g g ő i n k és az országos függők közt első ízben 3 és 7, másodízben 6 és 4 mm különbség volt, ennélfogva a fővonalban felvett új főpontokat az országos főpontokkal kapott függőkre egyenlíthettük. így megállapítottuk vagy 10 új főpont magasságát.” Fenti közléshez két megjegyzést kell tennünk. Breiner tanulmánya 1898-ban jelent meg. Ez időben — úgy látszik — a „függő” kifejezést egyenértékűnek vették a „magasság” fogalommal. Más helyütt ui. ugyancsak Breiner így ír : ,,.. .megszereztük a . . .magassági jegy adriai tenger színétől számított függőit...” Nyilvánvaló tehát, hogy nem egy magasan fekvő hasonlítósíktól lefelé, hanem egy mélyen fekvő alapszinttől felfelé számított magasságokról beszél. Ami a bécsi és a kolozsvári szintezések egyezését és az utóbbi minőségét illeti, Breiner közléséből világos, hogy a vasútállomás és a főtemplom közötti vonalrészen 3, illetőleg 4, középértékben 3,5 mm, a főtemplom és a monostori gazdasági akadémia között 7, illetőleg 6, középértékben 6,5 mm különbséget észleltek. Mivel az előbbi vonalrész 2,7 km, az utóbbi pedig 3,6 km hosszú, a különbség a vasútállomástól a főtemplomig km-enként 1,296 mm-nek, onnan a gazdasági akadémiáig 1,804 mm-nek felel meg. Mivel az akadémia a há- zsongárdi, köztudomásúan suvadásos jellegű hegyoldalban fekszik, nem teljesen valószínűtlen, hogy a mutatkozó különbségben a két szintezés között bekövetkezett néhány mm-es elcsúszás is benne foglaltatik. A fent idézett közlésből az is kiderül, hogy Breiner oda-vissza szintezése alkalmával mindkét vonalrészen 1,0—1,0 mm volt az oda- és vissza szintezés között mutatkozó különbség. Ez igen szép eredmény, mert kilométerenként az első esetben mindössze 0,370 mm-nek, az utóbbiban pedig 0,286 mm-nek felel meg. A tárgyalt, összesen 6,3 km hosszúságú, az országúton vezetett szintezési vonal volt az egész városi szintezés gerince. Az ezen elhelyezett alappontokból indultak ki az egész város területén szerteágazó, majd a fővonalba visszatérő poligonvonalak. Az ezek mentén létesített alappontok magasságát is kétszeres lejtméréssel, azaz oda-vissza szintezéssel határozták meg. Ezeket a poligono- Jcat tekintették I. rendű szintezési köröknek, de ezekből még további II. rendű 343