Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
TW '1 mai vizsgálatokhoz nem egy alkalommal kitűnő összehasonlító alapot nyújtottak [23]. A feltételek 6. pontjának második bekezdése megkívánja, hogy ,,az összes lejtméreti állópontokról” külön jegyzőkönyvbe kötött magassági koordinátajegyzék készíttessék. Ez a könyv hibátlanul átszármazott korunkra is. A szép és nagy feladatra több érdemes mérnökünk nyújtotta be pályázatát. Számszerint 14-en. Közülök az ismeretleneket vagy kevésbé ismerteket, számszerűit nyolcat a lejtmérési bizottmány 1863. június 18-i 1. ülésén azonnal törölt. Volt közöttük egy osztrák pályázó is. Az ezúttal elejtett hazai mérnökök közül érdemes megemlítenünk Hodossy József és Hanty László nevét. Az előbbi Körmend nagyközség, járási székhely hites mérnöke, az utóbbi ugyancsak körmendi magánmérnök volt. A bizottmány a megmaradt hat pályázó körülményeit részletesen megvizsgálván, közülük hármat érdemesített arra, hogy velük behatóbban foglalkozzék. Ezek névszerint : Kruspér József, a későbbi műegyetemi tanár, neves geodéta, Halácsy Miklós és fia, Halácsy Sándor hites mérnökök, akik 1866-ban Pest város tanácsával a város háromszögelésére szerződtek [24], s végül Dolelsko Ferenc, akire a választás esett. Doletsko az 1863. tavaszutó 28-án kelt ajánlatában foglaltak szerint „1.8 évig mint osztályfőmérnök a délkeleti vasútnál működött , amely idő lefolyta alatt sok lejtmérési munkálatot vitt véghez.” Erről 13 bizonyítványt terjeszt be. Van két, a lejtmérésben már tökéletesen jártas fia, ők lesznek a segítségei. Csakis ezen az alapon tud ajánlatot tenni arra, hogy a kívánt munkát 7000 forintért elvégzi, „mit, ha idegen erőre volna szükségem, nem tehetnék”, jegyzi meg. A bizottmány előterjesztésére Pest város tanácsa a lejtmérési munkálatok végrehajtásával Doletsko Ferencet bízta meg annak ellenére, hogy ő eleve kijelentette, hogy a 7000 forintból egy krajcárt sem engedhet, amíg Kruspér 1%-kál, Halácsy pedig 6%-kal olcsóbban lett volna hajlandó a munkát elvállalni. Hogy a munkát mégis Doletsko kapta, annak oka az, hogy első helyen ajánlották, mivel „a gyakorlati ismeretekben különösen járatosnak találtatott”. Az 1863. szept. 2-án tartott II. ülésen megállapodik a bizottmány Doletsko Ferenccel a szerződés szövegében. Ugyanakkor tárgyalják Schlick Ignác vasöntő árajánlatát az öntöttvasból készítendő, peremes tábla típusú magassági jegyekre vonatkozóan. Ivét változatot ajánl : darabját 2.50 Ft-ért pusztán leszállítva, vagy 3,0 Ft-ért befalazva. Az utóbbit fogadják el, és 100 db falitábla rendelésére tesznek a városi tanácsnak előterjesztést. A rendeléshez az 1863. szept. 16-i tanácsülés hozzájárul. Különös fontosságú a bizottmány következő két ülése. Az 1863. okt. 17-én tartott III. ülésén elhatározták, hogy felkérik az országos főkapitányt, adjon a lejtmérési munkálatokhoz rendőri kirendeltséget. Majd felmerül a hasonlító alapsík szabatos meghatározásának kérdése. Ebben úgy döntenek, hogy a Lánchid öles mércéjének (5.09. ábra) kezdővonását választják a lejtmérés alapszintjéül. Ez a határozat alapvetően fontos és forradalmi szakítást jelent az eddigi, legalább évszázados múltú rendszerrel. A főváros környékén ugyanis addig az ideig mindennemű magasságmérést a régi budai vízmércének kezdővonására vonatkoztattak, most pedig egy maradandó jellegű megjelölési módra és az akkori elgondolás szerint változhatatlan 19 Bendefy : Szintezési munkálatok 289
