Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
5. Szintezések Pesten és Budán a XIX. században
magasságúnak képzelt kőpillérre tértek át. (Bebizonyult azonban, hogy a pillér alatti földtömegek tömörödése következtében az ilyen módon megjelölt alapszint [hasonlítósik] magassága is megváltozott.) Éppen országos fontossága miatt már Vásárhelyi Pál is erre a vízmércére vonatkoztatta minden Pest környéki mérését. Szintúgy az ezt követő évtizedek magasságmérései alkalmával is a régi budai mérce sempontját választották kiinduló pontul. Most pedig, amikor a lejtmérési bizottmány úgy határoz, hogy szakít a régi vízmérce használatával, gondoskodnia kellett egyúttal arról is, hogy az eddigi kiinduló pont és a Lánchíd öles mércéjének sempontja közötti magasság kapcsolat pontosan megállapíttassék. E célból felkérik Clark Ädómot és Szumrák Pált, hogy a két mérce 0 pontja közötti magasságkülönbséget lejt- méréssel gondosan határozzák meg. Végül ugyanezen a napon létrejött a szerződés Pest város tanácsa és Doletsko Ferenc között. A szerződésben a főváros tanácsa leszögezi, hogy „a Pest városa beltel- kében végrehajtandó tökéletes szabatos lejtméreztetésének” mindennemű munkálatát Doletsko Ferenc oki. mérnökre bízza a pályázati hirdetményben foglalt feltételek szerint. A szerződés 8. és 9. pontjába azonban olyan megállapodásokat foglaltak, amelyek a későbbiekben a vállalkozó mérnök teljes anyagi romlását okozták. Ez a két pont így szól : „8. Köteles vállalkozó a felügyelő bizottmány s a városi főmérnök felszólítása folytán minden bármiféle á lejtméreztetéssel összeköttetésben álló műtani munkálatokat pontosan és lelkiismeretesen teljesíteni. Ha pedig a vállalkozó a fent felsorolt kötelességeinek két ízben történt Írásbeli felhívása daczára meg nem felelne, Pest városának jogában álland a munkálatokat megszüntetni, a vállalkozót végképpen eltávolítani és a nélkül, hogy ő bármi némű kárpótlást igényelhetne, a lejtmérési munkákat más vállalkozónak átadni. 9. Minden ezen szerződésből eredhető perlekedésekre nézve aláveti magát vállalkozó Pest városa törvényhatóságának s az 183 2/b 20 és 1840 — II. törvényczikkek értelmében a sommás szóperbeli eljárásnak, lemondván a felebezésről, perújításról és felülfolyamodásról.” All. pont szerint a szerződés a vállalkozó mérnököt az aláírás napjától kezdődően kötelezte. Végül a 12. pontban Doletsko azt szögeztette le, hogy ,,.. .az ősz beálltával a napok már rövidebbek, s a téli hónapokban a külső munkák nem foganatosíthatók... ”, ezért a szerződő felek megegyeznek abban, hogy a november elejétől február végéig terjedő négy hónap nem számít bele a szerződési időbe. A szerződést 1863. október 17-én egyrészt Doletsko Ferenc, a főváros részéről pedig Jámbor László főügyész, illetőleg tanúként még Gamperl tanácsnok, Reitter F. főmérnök, Pretting J. és Wild J. írta alá. A szerződést a tanácsülés ugyanazon év október 28-án hagyta jóvá. Kászonyi József főpolgármester és Andreánszky Zsiga tollnok ekkor látta el aláírásával. Doletsko azonnal hozzákezdett a munkálatokhoz. Hogy a vízmércékhez hozzáférhessenek (hisz ez volt a legfontosabb, legelső teendő), állványzatot kellett építtetni. Ezzel négy nap alatt elkészültek. A költségeket Clark Adám a Lánchid-bizottság költségeinek rovatán számolta el. Az ötödik napon, okt. 22-én máris sor került a nevezetes lejtmérés végrehajtására. De hadd beszéljen 290
