Bendefy László: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820–1920 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958)
4. Régi ármentesítő és belvízszabályozó társulataink szintezési munkálatai
A Feketekörösi társulat árterének déli határvonala a Fekete-Körös ; nyugatról a Gyepes- és a Határéri-csatorna, a Hosszúfoki- és a Sebeskörös Társulattól pedig a miniszter által megvont mesterséges határvonal választja el. A keleti oldalon természetes magaslatok zárják le az árteret. A trianoni békeszerződés ezt a társulatot is kettészelte. Területének 40%-a magyar, 60%-a pedig román kézre jutott. A régi társulati tengerszínfeletti és a mai országos (nadapi rendszerű) magasságok között +0,599-től +0,702 m-ig terjedő különbségek mutatkoznak. Az alapszintek átlagos különbsége +0,655 m +47,3 mm. Általánosságban annyi megállapítható, hogy délről észak felé haladva, a mutatkozó különbségek növekednek. Sarkad és Sarkadkeresztúr között a különbség növekedése 80 mm. A vonal az egykori társulati legelőn halad keresztül. A Lányi-féle szintezés idejében még zsombékos ingovány lehetett. Valószínűleg itt kell a 80 mm-es különbség okát keresnünk. Erre vall az a körülmény is, hogy Sarkadkeresztúr és Okány reí. templomán levő vastáblák alapszintje között mindössze' 8 mm a különbség. A Feketekörös társulat magasságjelző vastáblái (4.31. ábra) a legjobb megoldások közé tartoznak. Erősen kiugró konzoljukról testes gömbszelet domborodik ki. IS oh a a vonatkozó műszaki leírások román területen maradtak, s 1920 óta nehezen hozzáférhetők számunkra, a régi szintezésekről — idős kartársainktól — annyit tudunk, hogy a korabeli hasonló célzatú társulati szintezésekhez hasonlóan az ártérfejlesztő szintezési hálózatot ezen a területen is zárt szintezési poligonok rendszerével fejlesztették ki. 4.45. ALSÓFEHÉRKÖRÖSI ÁRMENTESÍTŐ, BELVÍZSZABÁLYOZÓ ÉS VÍZHASZNOSÍTÓ TÁRSULAT Békés megyének azon a részén, ahol a Fehér- és Fekete-Körös a megye területére lép, az 1850-es éveket megelőző időkben nagy területeket szokott az árvíz évenként elborítani. A megújuló elemi csapások elhárítására 1853-ban árvédelmi társulat alakult. Ez azonban részben a politikai viszonyok, részben az érdekeltek körében támadt szakmai nézeteltérések miatt 1870-ig egyáltalában nem működött. Az 1855. évi pusztító árvíz hatására a Bach-kormány rendeletileg akart a vízviszonyokon segíteni, de a független társulattal nehezen boldogult. 1876-tól 1879-ig kormánybiztos állott a társulat élén. Az ármentesített terület 88 250 kát. hold. Ebből a trianoni béke csak 8850 kát. holdat juttatott román kézre. A korai árvízvédelmi munkálatokhoz szükségelt szintezések kiinduló pontját nem ismerjük. Az azonban kétségtelen, hogy a Lányi-féle szintezési munkálatok alappontjait használták. Sőt, amikor 1902-ben a Vízrajzi Intézet szabatosabb hálózatot fejlesztett ki a Fekete- és a Fehér-Körös mentén, ugyancsak a Lányi-íéle alappontokból levezetett magasságokból indultak ki. Ezek a pontok a Fehér-Körös jobbpartján elhelyezett 19, 20 és 21 sz. vasfixpontok voltak. Mind a három a Vásárhelyi-féle alapszintre vonatkozott. A szintezést Zsubori, Kienitz és Uhrin mérnökök végezték. Műszerük Starke—Kammerer-típusú volt. (Közelebbi adata ismeretlen.) A Vásárhelyi-féle és a nadapi alapszint különbsége az Alsófehérkörösi társulat területén, néhány közös kapcsolópont alapján : +0,664 m +6,4 mm. 258 /
